Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)

LEVÁRDY FERENC: Ábrahám és a három angyal

Az ábrázolás értelme egészen világos. A dombormű Ábrahám találkozását eleveníti meg a 3 angyal képében megjelenő istenséggel. Az ábrázolás az íráson alapul : «. . . megjelenek Ábrahámnak az Úr Mambre völgyében, . . . eléje tűnek három férfiú, ki ott álldogált közelében. Mikor meglátta őket, eléjök szalada sátra ajtajából, földig borula elottük», majd megvendégelte őket. «Azok miután ettek, mondák neki: Hol van Sára, a feleséged? 0 feleié. Itt benn a sátorban. Erre ő azt monda neki: Élet idején, ilyen időtájban visszatérek hozzád, s fia lesz Saranak» (Gen, 18, 1-10). Felötlő a szövegben az egyes és többesszám váltakozó használata. Ez bizonyos mértékben a Jahve, ill. Elohim isten-névre vezethető vissza, A Wellhausen-féle négyes-kútfőelmélet értelmében az egyesszámú istennév az eredeti szöveg (i. e. 850 k.), a többesszámú Elohim a későbbi (i. e. 750 k.) kiegészítések jellemzője. A patrisztikus szentírásmagyarázat s a bizánci teológia nem nyelvészeti meggondolásokkal, szövegkritikai elemzéssel közelítette meg az írás értelmét, ezoterikus értelmezésmódjuk legklasszikusabb képviselője Augustinus, aki a váltakozó számhasználat miatt az idézett szövegben a háromszemélyű istenség első ószövetségi kinyilatkoztatását látta: «Tria vidit, unum adora vit — hármat látott (ti. Ábrahám), s egyet imadott».

6 A patrisztikus teológia szentháromsági értelmezésmódja nyomán a bizánci ikonográfiában Ábrahám találkozása a három angyallal szentháromsági értelmet kapott. Ilyen értelemben szerepel a találkozás jelenete a római Santa Maria Maggiore (V. sz.), a ravennai San Vitale (VI. sz.), a palermói Cappella palatina és Monreale (XII. sz.), a velencei San Marco (XIII. sz.) mozaikjain, az ohridai falképeken, stb. A konstantinápolyi zarándokok révén nyugaton is meghonosodott ez az ábrázolásmód, a nyugati ikonográfia azonban bizonyos értelemben elszakadt az ezoterikus szentháromsági értelmezéstől. Izsák születésének hírüladásában az Annuntiatio (Jézus születésének meghirdetése) előképét látta, s a három angyallal való találkozást beépítette a nagy tipológiai képkörökbe. így látjuk a jelenetet pl. Verduni Miklós mester klosterneuburgi oltártábláján ( 1181 ).

7 Ha kifejezetten trinitárius vonatkozású az ábrázolás, a három angyal feje körül keresztes gloriolát láthatunk, a sima, egyszerű fénykör pedig inkább a tipológiai ábrázolások jellemzője. A tárgyalt dombormű sima fényköre inkább erre a mariológiai összefüggésre utal. Valószínűnek tartjuk, hogy ez egy nagyobb képsorozat töredéke, amely vagy Mária életét ábrázolta, mégpedig tipológiai összefüggéseiben, vagy pedig a pécsi szentélyrekesztő, illetve altemplomi lejárók összefüggő képkompozíciójához hasonlóan az üdvtörténetet tárgyalta, természetesen párhuzamos jelenetek (typos ~ antetypos) összekapcsolásával. Az alsó sor tárgyalta az ószövetségi előképeket, a fölöttük megfaragott képsor pedig Jézus életének egyes jeleneteit adta elő. Talán nem tévedünk, ha a gazdag ábrázolásra valló képtáblából egy olyan templomra — feltétlenül székesegyházra vagy káptalani templomra — gondolunk, amelynek Máriára vonatkoztatható ábrázolási gazdagsága esetleg valamelyik Szűz Máriának dedikált, de mindenképpen fejedelmi alapítású templomunk ékessége lehetett. Az ikonográfiái feloldás után meg kell vizsgálnunk a faragvány művészi hovatartozását is. Gerevich Tibor a somogyvári domborműhöz kapcsolódó faragvány alakjain, ruháik «nyugtalan, vonalas türemlésű redozetén» a II. moissaci stílus 6 A 1 p a t o v, M. : La Trinité dans l'art byzantin et l'icon de Rublyow. — M alickij, X. V. in Seminarium Kondakowianum (IL k. Praha) 33 — 46. 7 K ü n s t 1 e, K. : Ikonographie der christlichen Kunst. I. Freiburg i. B., 1928. 283,83- 84.; R é a n, L. : i.m. II/I. 20-21, 131 - 132. 11* 163