Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
LEVÁRDY FERENC: Ábrahám és a három angyal
A dombormű egy nagyobb, fekvő téglalap alakú faragvány töredéke (28. kép). Középrészének oszlopokra támaszkodó félköríves zárású képmezőjét figurális kompozíció tölti ki. A képmező az egész faragvány 3/5 részét foglalja le. A faragvány szimmetrikus jellege nem lehet vitás. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a félkörös záródású, oszlopokkal határolt képmezőt mindkét oldalon állatalakos bővítésú növényindás lemez keretezte, s ugyancsak növényi és állati motívumok töltötték ki az ívmező feletti jobb és bal sarok háromszögét is. A töredékes kőlapon két figurát láthatunk. Egy nimbusz nélküli, alázatos tartású, kissé meghajló, szakállas férfialakot, s mellette frontális helyzetben egy gloriolás, szakállas férfit. Az egyenes tartású gazdag redőzésű ruhába öltöztetett férfialak jobb válla mögött jobbos állású szárnyat láthatunk, s ugyancsak jobbos állású szárny töredéke jelenik meg a figura bal karja mellett is. A szakállas arcot sima fénykör keretezi (29. kép). Ha az ívkezdetből helyesen szerkesztjük meg a képmezőt felülről határoló ívet, Radocsay rekonstrukciójánál kissé keskenyebb képmezőt kapunk, amelyen négy T alak számára kínálkozik hely. A jelenet tartalmi feloldásának sarkalatos pontja a szárnyas — szakállas — gloriolás alak. 4 Elöljáróban le kell szegeznünk, hogy Krisztust nem ábrázolhatja. Krisztust szárnyakkal csak egészen speciális esetekben, s egészen speciális ikonográfiái körzet ábrázolta. Minthogy a képmező bal oldalán álló alak fejét nem övezi dicsfény, nincs okunk Szent Tamás apostolra gondolni. Egyébként is hiányzik a sebét feltáró krisztusi gesztus és a kételkedésében tapintással bizonyságot szerző «hitetlen Tamás» jellegzetes kézmozdulata is. A hitetlen apostolra utaló ikonográfiái magyarázatot ezzel ki is kapcsolhatjuk vizsgálódásunkból. Ertelmezhetjük-e a jelenetet a börtönéből szabaduló Péter apostolnak az angyallal való találkozásaként? A szárnyas férfialak szakállas arca és a dicsfény nélküli ábrázolás ellenemond ennek a feloldásnak is. A jelenet nem azonosítható a «Quo vadis» bájos legendájával. Egyébként is ez a jelenet csupán a XIII. század folyamán jelenik meg az egyházi ábrázolásokban szent Ambrus egyik — gnosztikus eredetű legendát felelevenítő — beszéde nyomán. Ezzel a jelenettel sem azonosítható faragványunk : a jeruzsálemi fogságból szabaduló apostolt az angyal ugyanis minden esetben kézenfogva vezeti ki börtönéből. 5 Az angyalszárnyas, szakállas alak lehetne Keresztelő szent János is. Bizánci közvetítéssel a nyugati ikonográfiában is előfordul a Keresztelő szárnyas ábrázolása. «Ecce ego mitto angelum meum — elküldöm hírnökömet (angyalomat)» — olvassuk az írásban (Lk. 7, 27). A biblikus szöveg angelus szavának kettős értelmezhetősége miatt a bizánci ikonográfiában gyökeret vert a szárnyas ábrázolás. Viszont faragványunk esetében a szárnyas alak nem áll a képmező tengelyében, s a bal váll mögött látható jobbos szárnytöredék egészen világosan utal arra, hogy legalább két szárnyas figurával kell számolnunk. Az ikonográfiái hagyományok gondos áttanulmányozása pedig arról is meggyőzhet bennünket, hogy a letört, s teljesen megsemmisült negyedik alakot is szárnyas, szakállas férfmként rekonstruáljuk (30. kép). 4 Az angyalok férfijellegét kidomborító szakállas ábrázolásokra Doerin g, 0. — H a r t i g, M. : Christliche Symbole. Freiburg i. B., 1940. 94. Vö. még M e n a c c i, G.: Gli angeli neU'arte. Firenze, 1902.; S c h r e y e r, L. : Bildnis der Engel. Freiburg 1. B., 1939. 5 R é a u, L.: Iconographie de l'art chrétien. Paris, 1958.
