Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)

LEVÁRDY FERENC: Ábrahám és a három angyal

ÁBRAHÁM ÉS A HÁROM ANGYAL A «KALOCSAI» DOMBORMŰ IKONOGRÁFIÁJA A domborművei, amelynek ikonográfiái értelmezését megkíséreljük, legutóbb Radocsay Dénes foglalkozott. Elemzésében érintette a faragvány provenienciáját, s ismertette azokat az értelmezési kísérleteket, amelyek a domborművet igyekeztek megszólaltatni. A dombormű-töredéket egy VIII. századi skót sírládával összevetve szarkofág-töredékként értelmezte. Megkísérelte a többalakos dombormű ábrázolásának feloldását is, azonban a síremlék-plasztikával való összevetés nem adott megnyugtató megoldást a korábban Szent Péter és az angyal, illetve Krisztus és Szent Tamás apostol ábrázolásaként értelmezett domborműre.

1 A dombormű keletkezését a magyar szakirodalom egyöntetűen a XII. század közepére teszi. Minthogy a kő sorsa csupán Kunszt kalocsai érsek gyűjteményéig követhető vissza s mivel e gyűjteményről nem készült leíró jegyzék, ezért provenienciája nem tisztázható teljes bizonyossággal. Foerk Ernő Pécshez kapcsolta eredetét, Dercsényi Dezső feltételesen Somogyvárhoz, Horváth Henrik a budai emlékanyaghoz kapcsolta, Gerevich Tibor pedig a kalocsai székesegyház töredékeként tárgyalta,

2 A rongáltságáhan is jó művészi kvalitásokat sejtető dombormű mintázása, az alakok kifejező mozgása, az ornamentális részletek lendületes faragása, a rendelkezésre álló tér harmonikus kihasználása, kompozíciós értékei sürgetik, hogy ábrázolásának feloldásával, az újabb leletanyaggal való összevetésével, provenienciájának, művészi hovatartozásának tisztázásával pontosabban megjelöljük helyét a magyar románkor plasztikai fejlődésének menetében. Teljesen helytállónak érezzük Radocsay kiinduló tételét. Foerk nyomán megállapítja, hogy a dombormű-töredék rokonságát nem kereshetjük a kalocsai I. és II. építési réteg faragványai között. Alapkiindulását megerősítik Entz Géza újabb vizsgálatai is, amelyek során a kalocsai építészeti töredékek stiláris összefüggéseit tisztázta.

3 Foerk megítélése szerint a faragvány Pécsről kerülhetett Kunszt érsek gyűjteményébe. Radocsay elválasztja a faragványt a kalocsai műhelyektől, importnak tartja, de idegen voltát éppen sírkő-töredék jellegével kívánja megmagyarázni. 1 11 a d o c s a v ü. : A kalocsai szarkofág töredéke. A Szépművészeti Múzeum Közleményen II, 1957. 100-106. 2 Foerk E.: A kalocsai székesegyház. Magyarország Műemlékei IV. 1915. 51.; Dercsényi D. : A somogyvári Szent Egyed apátság maradványai. Budapest, 1934. 31.; Horváth H. : Budai kőfaragók és kőfaragójelek. Budapest, 1935. 88.; Ua.: A magyar szobrászat kezdetei. Budapest, 1936. 32.; Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 3 E n t z G. : A kalocsai székesegyház faragvánvai. A Szépművészeti Múzeum Közleményei 28, 1966. 134- 144. 11 Bulletin 32 101