Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy ikonográfiai probléma

EGY IKONOGRÁFIÁI PROBLÉMA A budapesti Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményéből egyedül a márványszobrok kerültek be - hála Hekler Antal német nyelvű katalógusának — a nemzetközi kutatás vérkeringésébe. A katalógus megjelenése idején és jórészt a következő két évtizedben is az antik szobrászat kutatóinak fő érdeklődése a stílustörténet kérdései felé fordult. Heklernek hajlama és iskolázottsága alapján egyaránt ez volt a legerősebb oldala, s a katalógus megjelenése után ezen a téren kevés olyan eredmény elérésére volt kilátás a budapesti szobrokkal kapcsolatban, amely Hekler megállapításait lényegesen módosította volna. Ez lehetett a fő oka annak, hogy a Szépművészeti Múzeum szobrainak ismeretéről inkább kézikönyvekben való regisztrálásuk tanúskodott, semmint lényeges problémákat érintő, beható újratárgyalásuk. Csak az utóbbi évtizedben, az ikonográfiái kérdések iránti érdeklődés általános előtérbe kerülésével, változott meg ez a helyzet, s jelent meg néhány új megoldásokat felvető tanulmány a Hekler által bemutatott szobrokról.

1 Nyilvánvaló, hogy a katalógus megjelenése óta eltelt csaknem négy évtized során egy sor olyan új emlék került elő, amelynek segítségével legalábbis kísérletet lehet tenni egyes, korábban szükségképpen nyitva hagyott kérdések megoldására. Ilyen nyitva hagyott kérdés a gyűjtemény egyik kiemelkedő darabjának, egy lépő ruhás nőalak életnagyságnál nagyobb szobrának az értelmezése (22 — 25. kép).

2 A szobor, mint a márvány-gyűjtemény legnagyobb része, Paul Arndt-tól került a múzeumba, előző tulajdonosa pedig Paul Hartwig volt. Arndt először a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotheknak ajánlotta fel, de F. Poulsen a szobor kvalitására vonatkozó — már a maga korában is érthetetlen — heves ellenzéssel elzárkózott megvásárlása elől;

3 így első tudományos publikálásában, Hekler 1911-ben megjelent cikkében már mint a Szépművészeti Múzeum tulajdona került bemutatásra.

4 Művészettörténeti értékelése és helyének kijelölése a görög szobrászat fejlődésében rövidesen nyugvópontra jutott. Azt a szobor felbukkanásakor felmerült nézetet, hogy a firenzei Niobida-csoport egyik darabja, már Hekler meggyőző érveléssel cá1 Ilyen J. Frei tanulmánya a Hekler-katalógus 48. és 161. szobráról (A Szépművészeti Múzeum Közleményei 8, 1956, 12 s köv.; uo. 20, 1962. 11 s köv.), E. L a nglotz-é a 18. (Festschrift E. v. Mercklin, Waldsassen 1964. 76 sköv.), B. Conticello-é az 58. (Arch. Class. 14, 1962. 60) és V. M. Strocká-é a 107. (Arch. Anz. 1964. 823-34) sz. szoborról. 2 Hekler, A.: Sammlung antiker Skulpturen in Budapest. Wien, 1929. 51. sz.; ltsz. 3934. 3 Vö. Brunn — Br u c k m a n n : Denkmäler gr. u. röm. Skulptur, szöveg a 640. táblához, pótlás. München, 1911; Il e i n a c h, S., Rev. Arch. 1912, II. 171-72. 4 B r u n n — B r u c k m a n n : i.m., szöveg a 640. táblához (magyarul : Hekler, A. válogatott kisebb dolgozatai. Budapest, 1942. 229— 34, P. A r n d t alább említendő megjegyzésével és az 1929-es katalógus szövegével együtt).