Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)

KISS ÁKOS: Két római császárkori oszlopfő

dalomszerte részleges reneszánszukat élték, az i. sz. III. század végétől kezdve pedig a Kelet formái hatottak újra a nyugati területeken is. A budapesti oszlopfő ephesosi eredetének ismeretében a kisázsiai partvidék építőtagozatait végigtekintve, a leginkább felkutatott Pergamon és más parti települések épületplasztikai maradványai között azt a művészeti irányzatot is megtaláljuk, amelynek fejezetünk is a szülötte (5. kép). A pergamoni császárkultusz templomának, a Traianeumnak az oszlopfői ennek fő képviselői ; a Traianus korából származó épületnek a műgond, formaszépség tekintetében ephesosi emlékünket is felülmúló fejezetei mind fővonásaikban, mind lényeges részleteik tekintetében annak megfelelői.

4 Ezeknél is megtaláljuk a szépen, homorúan ívelő, éles peremével jól látható belső magvat, a kalathost, a felső traktus abacus alatti saroktagjainak azonos megoldását és az akanthusrendek leveleinek közel azonos kivitelét. Az időrendi elsőség a két oszlopfő-forma közül — elsősorban az akanthuslevelek formázása alapján — a pergamonit illeti meg. A pergamoni fejezetek művészi hatása nem díszítettebb voltukból, hanem választékosabb formázásukból ered. Finoman, gondosan cizellált, rugalmas levélzetük a kor lehető legmagasabb művészi szintjét mutatja be. A Traianeum épületdíszei között nem csupán az oszlopfők, az antaek pillérfői is ilyen kiképzésűek. De a pergamoni építmények között nemcsak a császárkultusz templomán találjuk ezeket a fejezeteket ; hasonlóak a felső gymnasion épület római-korinthosi csarnokának oszlopfői is.

5 A kisázsiai partokon a budapesti oszlopfő lelőhelyéhez közelebb is megtaláljuk ezeket a formákat, sőt magában Ephesosban Hadrianus templomának fejezetei is ugyanezekkel a jégvirágszerű, éles-csipkés (spinosa) akanthuslevelekkel díszesek, s a felső traktus sarokmegoldásai is azonosak rajtuk. Csoportunkat itt tovább gazdagítják a Scholastikia therma nagy csarnokának fejezetei is.

6 Úgy hisszük, nem szükséges a kisázsiai példákat tovább gyarapítanunk ; az eddig említettek alapján a budapesti fejezet keletkezési ideje is nagyjából a császárkornak erre a szakaszára, a II. század első felére tehető és a kései hellenisztikus korinthosi fejezeteknek abból az igen kiterjedt világából való, amelyek Keleten a római császárkor egész ideje alatt egyeduralkodók voltak. A budapesti fejezet formáit azért is érdemes szemügyre vennünk, mert ez volt a korinthosi stílus fő típusa a Mediterraneum egész keleti medencéjében, elterjedésének nyugati határa az i. sz. III. század végéig nagyjából Dalmácia és az Adria vonala,

7 így a Balkán egészén is szinte kivétel nélkül ezzel az éles metszésű jégvirágos fajtával találkozunk. Dalmácia vonalában azonban már az itáliai lombleveles képzésű formák is feltűntek.

8 Itália művészeti talaján az augustusi klasszika hajlékonyan formált, lágyan lekerekített növényi stilizációiban a keleti előképekből olyan sajátos, elkülönülő formák keletkeztek, amelyek — nagyjából a tetrarchia koráig — a Nyugat számára is irányadóak lettek. Fejezetünk felső megoldásai, az abacus-rózsák és a sarkok alá csigavégződések nélkül ívelő vékony voluták is határozottan keleti-hellenisztikus sajátosságok, ezek azonban nyugat felé is korán elterjedtek. A hellenisztikus Kelet merev, absztraháló, éles levelű megoldásai különös jelentőségűekké a IV. századtól lettek. A késő-császárkortól kezdve ugyanis ez a forma Itáliában 4 S t i 11 e r, H. : Altertümer von Pergamon. Das Traianeum. V/2. Berlin, 1895. 19—20, 31 ; XI—XII/2. T. 5 Pergamon VI. Berlin u. Leipzig, 1923. XX—XXI. T. 6 Miltner, F.: Vorläufiger Bericht über die Ausgrabung in Ephesos. JÖAI 44 (1959) Beiblatt. 128, 153, 200. képek; Uő., JÖAI 45 (1960) Beiblatt 40—41. képek. 7 Kahler, H.: i.m. 8 Az ilyen emlékek roppant tömegéből úgy hisszük, felesleges egyes darabokat kiragadni ; Thrákia, Makedónia, Illiricum emlékei bőségesen szolgáltatnak példákat. Thrákiából, C o n c s e v, D., Godisnyik na Muzeite v Plovdivszki Okryg. 2 (1954—1955) 164, 7. tábla, 44—45. képek.