Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)

CSATKAI ENDRE: Leopold Kupelwieser bécsi bolti cégére

LEOPOLD KUPELWIESER BÉCSI BOLTI CÉGÉRE A régi utcaképhez hozzátartozott a bolti cégér is. Kitűnő művészek is szívesen foglalkoztak ezek festésével, közismert Watteau remek cégére Gersaint műkereskedő számára. Bécset 1820 táján érte el a boltosok törekvése, hogy üzletükre festett cégérrel is felhívják a figyelmet, s itt sem átallották a nagyhírű mesterek, hogy a műfajjal megpróbálkozzanak: így Höfel, Lampi, Daffinger, Geiger, Gauermann, Mayer N. J., sőt maga Waldmüller is.

1 E művészek közül néhányan a magyar főváros számára is dolgoztak, amikor az 1830-as években a festett cégérek Pest utcáin feltűntek. Sőt akadt kortárs, mint Andersen meseíró, akinek véleménye szerint e tekintetben Pestnek nem akadt párja a többi nagyváros közt. Számos festő tevékenykedett a XIX. század derekán, aki kizárólag a festészet e sajátos ágának műveléséből tartotta fent magát;- Pesten is készültek a legjelentősebb magyar festők műtermeiben cégérek: Barabáséban, Borsoséban, Thán Móréban. így a bécsi export megszűnt. Siegris 1924-ben írja, hogy Kupelwiesernek Ámor cégére is egykor a kereskedelembe került és azóta nyoma veszett.

3 A festmény azonban nem kallódott el, hanem a budapesti Szépművészeti Múzeum őrizetébe jutott (52. kép). Az Ámorhoz címzett bolt Bécs előkelő üzleti negyedében, a Kärntner Strassen volt a múlt század közepén, divatcikkeket árultak benne. Már e hely is kötelezett, így a tulajdonos, a Bécsben élő magyar kereskedő, Erny Mihály a felkapott Kupelwiesert bízta meg 1843-ban a cégér megfestésével,

4 amelyet később kályhaellenzőnek dolgoztatott át. Az Ámor-kép a kis antik istent tájképben ábrázolja, amint a szemlélőt kedves arccal fenyegeti, hogy szívébe lövi nyilát. Erny Mihály szorgalmas gyűjtő volt, főleg a korabeli bécsi életképeket vásárolta, de a kvalitás dolgában nem volt nagyigényű. 1871-ben 55 képből álló gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyta. A Fővárosi Lapok legelső híradása már kiemelte, hogy a «kályhaellenző» maga 1000 forintot ér, míg az egész gyűjteményt 20 000 forintra becsülték. A következő híradás szerint gyenge és modoros kép is akad az együttesben, «De van becses festvény is elég».

5 Ezeket emeli ki a tudósítás: Markó: «Paris itélete» ; Rauch: «Svajci ház és nyaj» ; Raffalt: «Utasok» ; Haanen: «Tel», «Tenger éjjel» ; Ver1 S i e g r i s, E. : Wiener Hauszeichen. Wien, 1924. 65—66. ~ S c h o e n, A. : Pesti cégérek. Műbarát. 1921. 3 S i e g r i s, E. : i. m. 64. «Dagegen gelangten wertvolle Bilder in den Handel, wie der Amor von Kupelwieser. . . und sind spurlos verschwunden.» 4 Pressburger Zeitung. 1843. 391. és 1093. 5 Fővárosi Lapok. 1871. 288. és 440. Erny fivére, György, Budapesten élt. Maga is gyűjtött képeket. Halála előtt, 1875-ben a Nemzeti Múzeumnak 60 metszetet és kőrajzot ajándékozott. Mint magános embert úgy gyilkolták meg. « Szobájában igen csinos képek voltak» írja az újság a bűntény felfedezésekor. Fővárosi Lapok. 1875. VII. 18 ; VIII. 14.