Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
CSATKAI ENDRE: Leopold Kupelwieser bécsi bolti cégére
boeckhofen: «Tengerpart» ; Drechsler: «Két viragcsendélet» ; Ranftl: «Kisfiu kutyaval» ; Rudolf Alt: «Velence» ; Meyerheim: «Tengerpart» ; Schiavoni: «Raffael» ; Hayez: «Beatrice di Tenda utolsó oraja» ; Löffler: «Hazassagi ajanlat» ; Amerling: «Noi arckép» ; Delfosse:« Családi jelenet». Régi mestertől származó müvet csak egyet említ a cikk: egy Greuze-nek tulajdonított tanulmányfej et. A Nemzeti Múzeumból a festmények a század elején a Szépművészeti Múzeumba kerültek. Az 1906-ban megnyílt intézmény 1913-ban az Erny hagyatékból még 13 képet állított ki : az említettek közül Rudolf Altét, Markóét, Delfosseét, Amerlingét, Raffaltét, továbbá Jakob Alttól a «Castel a Mare», Kobelltől a «Tehenek», Mayer J. G.-től «A kis hamis», Ranftl-tól a « Pihenő parasztno» (1854) és «A kolduló ár va» (1850), Reitertől a «Munkas» és a «Munkasno» (mindkettő 1848-ból) és «A kis ékszerarus» című képet. 1950-ben viszont már csak négy Erny-gyűjteménybeli képnek jutott hely az újabb kiállításon, Rudolf Alt és Amerling festménye mellett Reiter «Munkás»-a és «Munkásnő»-je került a közönség elé. Kupelwieser «Amor»-ja régen a tanulmányi raktárba szorult." Kupelwiesernek több magyarországi megbízatás is jutott. Hírnevét a budapesti józsefvárosi plébániatemplom főoltárképével alapozta meg 1837-ben, amely «Szent József apoteózis»-át ábrázolja. A festmény megérkezése előtt ír róla a «Honmuvész»: a művész Bécsben a Schwarzenberg palotában tette közszemlére alkotását és a lapok méltatják. Egy évvel korábban a bécsi műkiállításról írva így jellemzi a mestert: «Kupelwieser gazdag phantasiája, szilárdsága a kivitelben, a színekben jártasság s ecsetvitele őt mindenkor a tiszteltebb művészek sorába helyezi.» 7 1846-ban több képe érkezik Magyarországra. Vasváron a plébániatemplom egy «Nagyboldogasszony» oltárképe, a kálvárián egy Mária-képe és «Szent József apoteozisa» látható. A pécsi székesegyházba került az említett évben «Szent Florian» és az «Immaculata» festménye, mindkettőt jelenleg a püspöki palotában őrzik. 8 Évjelzés nélkül való a kalocsai székesegyházban «Maria menny bemenetele» 9 és a budapesti józsefvárosi templomban « Segítő Maria»-t ábrázoló műve, az utóbbi másolat Cranach után. 1 " Kupelwieser nem tartozik a korabeli osztrák művészek élvonalába, a «Honmuvész» 1836-os jellemzése ma is helytálló. Arcképei más kompozícióinál természetesebbek, amire a bécsi Belvederé-ben levő festménye a példa. Nyilván magyarokat is megfestett, egy férfiarcképe 1845-ös évszámmal 1918-ban az Erdélyi aukción bukkant fel. CSATKAI ENDRE 6 144 B. szám. Vaslemez, olaj. 105x100 cm. (Genthon István szíves közlése.) A szokatlan névjelzés aligha a művésztől magától származik. 7 Honművész. 1837. 427 ; 1836. 379. 8 Szőnyi O.: A pécsi székesegyház. Magyar Művészet V., 1929. 491. 9 Genthon I.: Magyarország művészeti emlékei I. Budapest, 1959. 406 ; II. 1961. 144. 10 Z a k a r i á s G. S. : Magyarország művészeti emlékei. III. Budapest, 1961. 159.
