Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
BALOGH JOLÁN: Német gótikus szobrok
pozícióikban. Különösen sokatmondó és mélyenjáró a színezetlen ércmetszetnek a lényegre koncentrált, mély érzelemtől áthatott kompozíciója. A wettingeni cisztercita kolostor grisaille üvegfestményén 12 (XV. század első fele) a középponti témához, a látomás személyeihez mellékalakok csatlakoznak, balról Szt. Bernát imádkozó rendtársai, jobbról térdelő apát pásztorbottal, akit címere is mintegy megnevez (49. kép). Nyilván akkor ő volt a kolostor apátja és az üvegfestmény megrendelője. A fametszetek ikonográfiái típusa a XV. század második felében is uralkodó volt. Ezt követi a nürnbergi ágostonosok templomából (Klosterkirche der Augustinereremiten) származó festmény is, az egykori főoltár (1487) egyik szárnyképe 43 (Nürnberg, Germanisches Museum). A cisztercita kolostorok gyakorlatához csatlakozik domborművűnk 11 is. Kompozíciója a fametszetek kiérlelt típusát ismétli meg, de amazokénál hidegebb változatban. A nehéz probléma: a sík-kompozíció áttétele szobrászati formákba lehűtötte az eredeti képtípus közvetlen melegségét. A két főalak beállítása megmaradt, de a gesztusok megváltoztak. Az ölelő, átkaroló mozdulatok támaszkodó-tartó mozdulatokká alakultak át és ezzel a tartalom elsekélyesedett. A téma ikonográfiailag is módosult: Clairvaux-i Szt. Bernát feje jellegzetes portré, benne nyilván a megrendelő apát személye jelentkezik, és pedig nem mint mellékalak, hanem mintegy a szent — az egyik főalak — köntösében. A portrészerű fej jellegzetességei (51. kép), valamint a drapéria-részletek Stoss 15 irányára emlékeztetnek. Stoss hatása azonban oly széles körben áradt széjjel, hogy ebből mesterünk származási helyére alig lehet következtetni. Legvalószínűbb mégis a frank iskola. Ebben a körben készülhetett 1500 körül valamelyik cisztercita apát részére. Szorosabban csatlakozik Veit Stoss irányához egy Madonna-szobor 40 (54. kép). Mária köpenyének redőmotívumai átvételek Stoss munkáiról : a köpenynek Mária bal válláról lehulló ívelt szárnya a földön elfekvő és a lábfejet körülfodrozó redőkkel csaknem szószerint ismétli meg Stoss rézmetszetét 47 (53. kép), a jobb karról lecsüngő köpenyrészlet szintén jellegzetes stossi motívum. A gyermek Jézus fejtípusa a rézmetszet Bambinójához áll közel. A Madonna arcvonásai (52. kép) — különösen a száj és az orr Stoss londoni Madonnájára 48 (Victoria and Albert Museum) és a bambergi relief (Jézus imádása) Máriájára, 49 a Bambino pedig a Hausmadonnára 50 (Nürnberg, — Germanisches Museum) emlékeztetnek. A szobrot nyilván Stoss valamelyik tehetséges 42 H ü m p f n e r, P. T.: Ikonographia S. Bernardi Abbatis Claravallensis. I. Augsburg— Köln—Wien, 1927. 23. kép. 43 Schnell, H. — Keysselitz, B.: Bayerische Frömmigkeit. München—Zürich, 1965. 157. tábla. 44 Ugyanez a téma szoborcsoportban: Graz, Spital (Quarré, P.: Saint Bernard et l'art des Cisterciens. La Revue des Arts. III. 1953. 253.). Ez a bensőséges csoport azonban nem profilnézetre, hanem szemközti nézetre van megkomponálva. Szabadabb kompozíció jellemzi az oberschönenfeldeni cisztercita apáca templom nagyméretű szoborcsoportját is, melyet bajor-sváb mester 1500— 1510 között készült művének tartanak (Hans Holbein der ältere und die Kunst der Spätgotik. Ausstellung. Augsburg, 1965. 191. old., 265. sz.). 45 Lutze, E. : Veit Stoss. München, 1952. 6. kép (a krakkói oltár domborművei: Krisztus elfogatása és Keresztrefeszítés); 24. kép (Callimachus síremléke); 30—31. kép (Nürnberg, Sebalduskirche, Utolsó vacsora és Krisztus az Olajfák hegyén, 1499.) ; 21. kép (IV. Kázmér síremléke). 46 Letét leltár: 4005, Hársfa, 116 cm. Provenienciája: Back Bernát szegedi gyűjteménye.— Irodalom: Melier S.: Közép- és újabbkori szobrászati gyűjtemény. Budapest, 1921. 143. sz., (dél-német, XVI. század eleje) ; Szépművészeti Múzeum (Vezető). Budapest, 1965. 72. 47 B a u m e i s t e r, E. : Veit Stoss. Berlin, 1913. V. tábla. — Graphische Gesellschaft, XVII. Veröffentlichung. "Lutze, E. : i. m. 52. kép. 19 Lutze, E. : i. m. 64. kép. 50 L o s s n i t z e r, M. : Veit Stoss. Leipzig, 1912. 40. tábla.
