Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

P. A.: Az Esterházy-Képtár látogatói

AZ ESTERHÁZY-KÉPTÁR LÁTOGATÓI 1849-1865 Fél évszázaddal ezelőtt jelent meg Melier Simon szép könyve az Esterházy-képtár történetéről, s a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának jelenleg is legfontosabb tényezőjét, mondhatni, gerincét alkotó, egykori nagy magángyűjteménynek ez az életrajza azóta is, egészében és minden részletében, hűnek és helytállónak bizonyult.

1 Széles körű levéltári adatgyűjtésen felépülő világos szerkezete, művészettörténeti szempontjainak emelkedettsége, a gazdaság- és művelődéstörténeti előfeltételeknek és kapcsolatoknak gondos kiemelése, valamint a higgadt, választékos előadás, mindez együttvéve a könyvet a műgyűjtés történetével foglalkozó irodalomnak különösen vonzó példájává avatták. Újabb kutatások számára csak itt-ott nyílik alkalom, hogy Melier közléseihez valami érdemlegeset hozzáfűzzenek, vagy azokat gazdagabban árnyalják. A monográfia ötvenedik születésnapján annál is inkább szükségesnek látszik a mondottaknak megállapítása, mert a megjelenés időpontjában, az első világháború kellős közepén, nem méltatták érdeme szerint, sem idehaza, még kevésbé külföldön; az utóbbi számára nyelvi okból különben is alig volt hozzáférhető. Az alábbi kiegészítés az Esterházy-képtár önállóságának utolsó korszakát érinti. Ismeretes, hogy a kép-, rajz- és metszetgyűjtemény 1814-ben Bécsben, a Mariahilf templom közelében álló, a Kaunitz családtól megvásárolt palotában nyert elhelyezést, s Esterházy Miklós hercegnek 1833-ban bekövetkezett halálával lezárult mindezeknek a gyűjteményeknek oly nagyszabású, tervszerű fejlesztése. A császári udvari gyűjtemények és a Liechtenstein-képtár mellett, kerek fél évszázadon át az Esterházy-képtár Bécs legnevezetesebb művészeti látnivalói közé tartozott. A tulajdonos liberalizmusa 1815-ben a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tette ; eleinte hetenként kétszer, kedden és csütörtökön volt látogatható,'

2 majd 1850 óta, Esterházy Pál herceg rendelkezésére, naponként nyitva állt a publikumnak.

3 A képzőművészet iránt érdeklődők legszélesebb körei bőven éltek a műélvezetnek ezzel a párját ritkító lehetőségével. Bizonyítja ezt a képtár vendégkönyve, amelyet az 1849. év február havában fektettek fel, s amely 1865-ig, tehát az Esterházy-gyűjteményeknek Bécsből Pestre szállításáig volt használatban. Ez az érdekes dokumentum 1959-ben vált ismeretessé, amikor vásárlás útján a Szépművészeti Múzeum tulajdonába került. Az eladó már nem tudott felvilágosítást adni arra vonatkozólag, hogy a könyv útja miért és miként vált el a képtár útjától. Másrészt nincsen nyoma annak sem, netalán létezett-e, s ha igen, mióta, egy korábbi « Látogatók köny ve». A megvásárlás után a Múzeum adattárában 491/1959. leltári szám alatt elhelyezett kötetnek addig számozatlan lapjai gépi számozást kaptak. A 368 oldalt többnyire sűrűn megtöltik a látogatók aláírásai, akik kevés kivétellel nevük mellett feltüntették országukat 1 M e 11 e r S. : Az Esterházy képtár története. Budapest, 1915. 2 M e 11 e r S. : id. m. LIX. ;i Melier S. : id. m. 183 (711).