Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)

GARAS KLÁRA: Giorgione és giorgionizmus a XVII. században. III.

típusú könyvecske, mely kicsiny formátumából, szalagos záródásából következtetve szépirodalmi, költői alkotás lehetett. Még egy további mozzanat mutat arra, hogy a kép keletkezése a velencei művészeti, irodalmi körökkel hozható kapcsolatba: s ez különös módon a háttér architektúrája. Az akantuszdíszes korintuszi oszlopokkal tagolt, diadalívszerű renaissance háttérarchitektúrának tényleges példáit 1512-ben a festő Velencében vagy környékén nem igen láthatta. A mintakép inkább metszetábrázolás lehetett s valóban a korszak egyik legtöbbet forgatott irodalmi alkotásában, a Hypnerotomachia Poliphiliben (1499) nagyon is hasonló architektúra illusztrációkat találunk (67. kép). Rokon a festett architektúra megoldása, sőt az antik szobrok, domborművek alkalmazása a Muselli-arcképpel csaknem egy időben készült (1511) paduai Santo-beli freskókon is (pl. Szt. Antal csodája a fösvény szívével, a szamárcsoda stb.). Itt találjuk különben a legközelebbi analógiákat a Muselli-portré különleges, díszes viseletéhez (1. a többszínű ruhás, bő ruhaujjú ifjút a szamárcsodánál (68—69. kép). Sajnos, mindezek az indiciumok, a háttérben látható városlátképek együtt sem vezetnek biztos felismeréshez. A templomhomlokzat és terecske alapján egyesek Trevisót vélték a képen felismerni, de a város éppúgy lehet a Terra Ferma vagy Veneto bármely más városkája, sajátosságai semmi esetre sem egyediek. Eddigi kutatásaink alapján nem vezetett eredményhez a képmás azonosítása a különböző kiegészítő adatok, hagyományok alapján sem. A paviai másolaton látható «Domenicus de Médicis» felirat alighanem ugyanarra utal, amire a többi változaton a fülkeszobor ; az ábrázoltnak valami köze volt a Mediciek híres Venusához. Ha azonban már sikerült tisztázni, hogy a Muselli-képmás nem Domenicus festő önarcképe s az ábrázolt ifjút a velencei vagy Velence-környéki irodalombarátok és művészetkedvelők, esetleg antik gyűjtők közt kell keresnünk, akkor a bőséges adatok alapján bízvást feltételezhetjük, hogy a levéltárak segítségével kiléte hamarosan felderíthető lesz. Éppen így bízhatunk abban is, hogy a félreértések, hamis feltevések tisztázása után a remekmű tényleges mesterét ismertük fel az idősebb Pálmában.

42 A müncheni és a leningrádi arckép azonosításával szélesebb bázist nyerhetünk Palma stílusfejlődésének hézagmentesebb megrajzolásához s az 1510-es évek velencei portréfestészetének rekonstrukciójához. GARAS KLÁRA 42 Csak a további vizsgálatok tisztázhatják néhány további, a leningrádi és müncheni arcképekkel a legszorosabb kapcsolatba hozott s korábban ugyancsak Mancininek tulajdonított festmény, pl. a bécsi ún. Hegedűs hovatartozását.