Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 28. (Budapest,1966)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Az Andokidés-festő egy kylixe
meg. 33 A budapesti kylixen az Andokidés-festő vörösalakos vázára és részben vörösalakos technikába ültette át a jellegzetesen feketealakos díszítés-szisztémát, 34 de ehhez — a más tekintetben egyedülálló palermói kylixétől eltérően — a kifejlett feketealakos szemes-kylixek kisméretű edénytípusát használta. A kisméretű példányok a valószínűleg Exekias műhelyében született attikai feketealakos szemes-kylixek típusának nem a legkorábbi képviselői, inkább abból az időből valók, mikor a feketealakos kylixek festői az első nagy vörösalakos mesterek nyilvánvalóan magasabb igényű nagyméretű kylixei mellett szinte tudatosan az egyszerűbb igények tömeges kielégítését vállalták. 35 A budapesti kylix viszonylag laposabb csésze-formája sem engedi meg, hogy az Andokidésműhely korai darabjaival egykorúnak tartsuk, 30 s igénytelenebb munkának tarthatta maga a festő is, nemcsak kedvenc nagyméretű amphoráihoz, hanem nagyméretű kylixéhez viszonyítva is. Ez abból is kitűnik, hogy a részletek kidolgozására itt nem fordított olyan gondot, mint « reprezentatív* vázaképein — elég csak a szőlőlevelek egy részének szokatlanul elnagyolt rajzára, vagy a lábujjak jelzésének említett elmaradására utalni. 37 A vázaformából kiinduló megfigyelések megmutatták a budapesti kylix különleges helyét az attikai szemes-kylixek történetében és az Andokidés-műhely produktumai között. A formai vizsgálat azonban már csak a váza töredékessége miatt sem vezethet túlságosan biztos eredményre, s az attikai kylixek mestereinek általános gyakorlata, a szemes-kylixek fejlődésének általános menete is legföljebb a kereteket adhatja meg egyegy váza történeti helyének meghatározásához. A budapesti kylix kettős helyzete az Andokidés-műhelyben (a csészeforma összekapcsolja a többi kylix-szel, a méret elválasztja azoktól) és az attikai szemes-kylixek sorozatában («feketealakos» méret és díszítésmód — vörösalakos festés) csak irányt mutat a budapesti vázával kapcsolatos legfontosabb kérdés megoldásához: helyének kijelöléséhez az Andokidés-festő oeuvre-jében; másfelől a formai és tipológiai vizsgálat eredményeinek értékét és értelmét nem utolsósorban az határozza meg, mennyiben hozhatók összhangba ennek a másik oldalról kiinduló vizsgálatnak az eredményeivel. Nem akarva — ut seriptor cyelicus olim — az Andokidés- és Lysippidés-festő azonosságának vagy különbözőségének problémáját újratárgyalni, 38 már a fentiekben is csak az Andokidés-festő biztosan egy kéznek tulajdonítható vörösalakos vázáit vettük figyelembe. A továbbiakban is ezek között a keretek között maradva pusztán a budapesti vázának az Andokidés-festő ismert vörösalakos vázái közti relatív időrendi helyét szeretnénk meg33 A Lysippidés-festőnél : ABV 256—7, No. 22—3 és most Münzen u. Medaillen AG. Sonderliste G. (1. 27. j.) 68—70, No. 68 (vö. ARV 2 p. 2, 1. j.). A Krokotos- és Winchester-csoportnak az Andokidés műhelyben készült kylixein: U r e, A. D., JHS 75 (1955) 96—102. 34 A feketealakos díszítőmotívumoknak ez a «leforditasa» általános a vörösalakos vázafestészet kezdetén ; vö. Jacobsthal, P. : Ornamente griechischer Vasen. Berlin, 1927. 66 skk. 35 B 1 o e s c h, H. : i. m. 20 ; V i 11 a r d, F. : i. h. (520—500 között). 36 Bioesch, H.: i. m. 13. 37 Valószínűleg a budapesti csésze kis méretével függ össze a fülek és a belső Gorgófő elhelyezésének a 13. képen látható viszonya. A belső képnek a füleket összekötő egyenesre merőleges tengelye, mint erre Z ü c h n e r, W. (Über die Abbildung. 115. Winckelmannsprogr. Berlin, 19D9. 51, 18. j.), Neutsch, B. egyoldalúbb megfigyeléseit (Marb. Jb. 14, 1949, 16) kiegészítve, helyesen rámutatott, inkább a kisméretű kylixekre jellemző, míg a képnek a fülekéhez képest ferde tengelye a nagyobbakra. 38 A magam álláspontjáról röviden annyit, hogy nem tudom elválasztani egymástól a bostoni Héraklés-amphora fekete- és vörösalakos oldalát, vagy pl. a «Lysippidés-festo» moszkvai amphorájának Kerberosát az «Andokidés-festo» párizsi (Louvre F 204) amphorájáétól, de a Lysippidésfestőnek tulajdonított vázák (ABV 254—65, 671, 691, 715 és ARV 2 p. 2, 1. j.) jelentős részénél — részben a publikáció, részben személyes megfigyelés alapján — nem tudok olyan szoros kapcsolatot látni az Andokidés-festő képeivel, amely kétségtelenül azonos kézre mutatna. Talán az anyag és a részletmegfigyelések gyarapodásával oda kell eljutnunk, hogy a Lysippidés-festő oeuvre-jét két részre bontsuk fel (általánosságban felvetette már ezt Pfuhl, MuZ 287). 9 Bulletin 28 129
