Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)

BORISZKOVSZKAJA, SZ. P.: A korinthosi «Párviadal-festő»

A KOR IXT H OS I « PÁRVIADAL-FESTŐ » Az alábbi vázák a korai korinthosi stílus körébe tartoznak. Ezek a kis gömbaryballosok a protokorinthosi vázafestés színes miniaturista stílusának hagyományaihoz nyúlnak vissza. Egyesek, mégpedig a kiemelkedő darabok, mitológiai jeleneteket ábrázolnak és némi képet adnak az i. e. VII. század végének monumentális festészetéről.

1 Nagy részük igen élénk, színpompás orientalizáló stílusban festett, és madarak, állatok, fantasztikus lények olykor emberi alakokkal (lovasok, mulatózok, harcosok, ruhás alakok) együtt jelennek meg rajtuk. De olyan jelenetekkel is találkozunk, amelyeknek nincsen biztosan meghatározható jelentése. Ez áll többnyire azokra az aryhallosokra is, amelyeket formájuk és díszítésük alapján H. Payne a « Harcos-csoport » néven foglalt össze.

2 J. Benson megkísérelte, hogy e csoport vázáinak festői között egyes mestereket különböztessen meg, meghatározásai azonban még további finomításra és igazolásra szorulnak.

3 Ez teszi indokolttá, hogy figyelmünket két korai korinthosi stílusú aryballosra fordítsuk, amelyek közül az egyiket a budapesti Szépművészeti Múzeum, a másikat a leningrádi Ermitage gyűjteménye őrzi. Kezdjük a budapesti arybabossal.

4 Anyaga sárgászöld agyag, teste gömb alakú, nyaka rövid; széles és lapos száját széles függőleges fül köti össze az edény vállával. Alját ferdén futó félhold alakú motívumokból álló rozetta díszíti. A váll dísze nyelvmintákból áll, éppúgy, mint a száj lapjáé, amelynek peremén pontok futnak körbe. A fülön függőleges csíkkal kereteit vízszintes sávok láthatók (6. kép). Az edény testének túlnyomó részét egy friz tölti ki, amelyet felül és alul három-három vonal keretez. A jelenet elöl két egymással szembenálló lekerekített szárnyú szfinkszet s közöttük egy jobbra forduló vízimadarat ábrázol (3—5. kép). A fül alatt hátul egy párduc lé]) bal felé (6. kép). Az alakok gazdagon bekarcolt részleteit (szárnyak, a madár nyakán a pontok) bíborszínű járulékos festés emeli ki. A változatos alakú rozetták (némelyik közepét két koncentrikus kör jelzi), a pontok és foltok kifejezően társulnak a jól rajzolt állatsziluettekhez. 1 Benső n, J. L. : Die Geschichte der korinthischen Vasen. Basel, 1953. 76. V. ö. egy harcosokat ábrázoló aryballost (Kunstwerke der Antike. Kunstmuseum Luzern. Sammlung R. Käppeli. Sonderausstellung, 1963. D. 21) a perachorai szentély egy nagy vázájának töredékeivel, amelyek vitathatatlanul a monumentális festészet hatását mutatják. (Perachora II, 1962. 97. tábla, 2434. sz.) 2 Payne, H. : Necrocorinthia. Oxford, 1931. 288. 3 Benson, J. : i.m. 34 skk. ; Amyx, D. : A Corinthian Cotyle in Mainz. Jahrbuch des Römisch-Germanischen Zentralmuseum Mainz. 6, 1959. 107—108. 4 Lelt. sz. 50.212. M. : 6,9 ein. 1948ban került a múzeumba; lelőhelye ismeretlen. A száj restaurálva van. Irodalom: Szilágyi J. Gy. : Szabad Művészet 9, 1955. 422. old., 4. kép, és 428. old.; A Szépművészeti Múzeum 1906 — 1956. Budapest, 1957. 19 b. tábla; Szergejev, V. : Görögország története. Budapest, 1952. XXVI. tábla, 3. kép. — Itt köszönöm meg dr. Szilágyi János Györgynek, hogy a vázát és egyéb anyagot (adatokat és fényképeket) közlésre átengedte.