Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 27. (Budapest,1965)
BORISZKOVSZKAJA, SZ. P.: A korinthosi «Párviadal-festő»
Az aryballost formája és díszítésének jellege a « Harcos-csoport »-hoz kapcsolja: különösen sok rokonvonást mutat egy New Yorkban őrzött hasonló frizű vázával. 5 D. A. Amyx szerint a New Y r ork-i aryballost ugyanaz a « Párviadal-festő » festette, aki az azonos stílusú hágai aryballost (szirén, két szfinksz és párduc), valamint egy párviadal jelenetet ábrázoló tarquiniai és kameirosi aryballost. 15 J. Benson felismerte e vázák stílusának közös vonásait és több-kevesebb valószínűséggel a « Perachorafestő »-vel hozta őket kapcsolatba, aki egy töredékesen fennmaradt, a Perachora közelében fekvő szentélyben előkerült skyphosáról kapta a nevét. 7 Ez a mester kitűnő kompozíciós készségével — a jól rajzolt alakokat harmonikusan tudta heraldikus kompozícióba foglalni •— és rajzainak változatosságával tűnik ki. Különböző formájú vázákat festett, így skyphost, aryballost és oinochoét, 8 de úgy látszik, hogy legszívesebben aryballosokat díszített. Ez utóbbiak közül. D. A. Amyx 9 az eddig ismerteken kívül további 16 darabot tart számon a festő műveként. Nem kétséges, hogy a budapesti aryballos is a « Párviadal-festő » műve. A New York-i és hágai aryballoson látható nehézkesebb alakok, valamint a rozetták, pontok és foltok sűrűsége azonban a budapesti vázát azoknál későbbi időre, a VII. század végére, az i. e. 600 körüli ielőre utalja. Ugyanebből a korból származtatjuk az Ermitage egyik aryballosát is, amely formájában és díszítésében sok hasonlóságot mutat a budapestivel, és amelyet már kapcsolatba hoztak a « Harcos-csoport »-tal. 10 A fríz jelenete két sisakos harcost ábrázol, kezükben pajzzsal (8. kép). A bal oldali harcos ruhátlan, és pajzsának belseje látszik a szíjakkal. A jobb oldali, rövid chitónt viselő harcos pajzsának jelvénye repülő madár. Az alakok sziluett-rajzán a részletek gazdag és rendkívül gondos bekarcolással vannak jelezve s bíborszínű járulékos festéssel kiemelve (a sisakok, a pajzs belső oldala, a chitón stb.). A harcosok felső teste homloknézetben van ábrázolva, a fejek és lábak profilban. A harcosokhoz jobbról és balról egy-egy párduc közeleelik; ezeknek kecses és nyugodt sziluettje szerencsés kontrasztban áll a küzelő harcosokéval (7. és 9. kép). Bíbor járulékos színnel festett foltok jelzik a párduc farát, bordáit és mellét. A bőségesen alkalmazott bekarcolások igen pontosak és szabályosak. A festő párhuzamosan félkör alakú bekarcolásokkal jelezte az állat pofáján és nyakán a sörényét ugyanúgy, mint a budapesti aryballoson és a « Párviadal-festő » többi vázáján. Az alakok közti teret rozetták és fe>ltok töltik ki, amelyeket bekarcolt vonalak határolnak. A fül alatt két nagy rozetta látható; az alsó rozetta közepét két párhuzamos kör jelzi. 5 Richter, G. M. A.: Handbook of the Classical Collection. New York, 1930. 31. kép; Payne, H. : i.m. 488. sz., 21. tábla, 7. kép. 6 Amyx, D. A.: i. m. 107. 7 B e n s o n, J. : i.m. 34; Perachora I, 1940. 96. old. a 27. tábla 5. képéhez.; Amyx, D. A. : Corinthian Vases in the Hearst Collection. Univ. of California, Publications in Classical Archaeology. I. kötet, 9. füzet, Berkeley, 1943. 231. old., 110. jegyzet; Amyx, D. A.: A Corinthian Cotyle . . 107. Benson, J. és Amyx, D. A. joggal említi, hogy már Dunbabin T. használja a « Párviadal-festő » elnevezést (JHS 71, 1951, 67), ezért helyesebb, ha az Amyx által javasolt nevet fogadjuk el. 8 Amyx, D. A. : A Corinthian Cotyle . . . 107. old. 16. jegyzet. G. P. Lo Porto a «Perachora-festő»-nek tulajdonított egy a tarantói nekropolisból származó kernost (ASA 37 — 38, 1959 — 60, 67. skk., 48. kép), azonban a reprodukció minősége nem engedi meg, hogy ezt az attribuciót fenntartás nélkül fogadjuk el. Azt viszont elismerhetjük, hogy a perachorai szentély egv phialéjának töredéke ennek a festőnek a műve) Perachora II, 265 — 266. old. 108. tábla, 2560. sz.) 9 A m y X, D. A. : A Corinthian Cotyle . . . 107. old. 16. jegyzet. 10 Lelt. sz. B 4131. M: 7,1 cm. 1925-ben a Stieglitz Múzeumból került átvételre (egykor a Polovcov-gyűjteményben). A váza teljesen ép.
