Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve

Szerkezeti felépítését tekintve a Szépművészeti Múzeum domborműve centrális, heraldikus kompozíciót mutat. A képmező középső részén homloknézetben trónol az istennő, akihez egy-egy profilban faragott csikó járul kétoldalról. Amíg tehát az istennő a képsíkra merőleges tengelyben, frontálisan trónol, addig a csikópár erre merőleges, a képsíkkal azonban párhuzamos tengelyben lépdel az istennő felé. A dombormű fentebbiekben körvonalazott szerkezeti felépítését a következőkben röviden a centrális elrendezésű típus derékszögű antithetikus változataként tartjuk számon.

11 A föntivel teljesen azonos kompozíció alapján mármost az Epona-ábrázolások ama kisebb számú csoportjából, amelyet a «lovaglo Epona»-típussal (4. kép) szemben a «lovakhoz társult istenno» megjelöléssel külön II. típusként elsőnek Salomon Reinach határolt körül,

12 majd a «birodalmi tipus» (Reichstypus) néven W. Schleiermacher tárgyalt,

13 és amelyet az irodalom E. Benoit erősen vitatható osztályozásától

14 eltekintve eddig lényegében egységesnek tekintett, a lelőhelyek topográfiai sorrendjében a következő emlékeket csoportosíthatjuk a Szépművészeti Múzeum domborműve köré; 1. Falfestmény, a rómavárosi Maxentius-cirkuszból (5. kép).

15 2—3. Két vésett kő (intaglio). Az egyik Adria lelőhelyről, a másik Itáliából, ismeretlen lelőhelyről.

10 Mindkét darabon Epona jobbjában paterát, baljában cornu copiae-t tart. 4. Töredékes dombormű Poetovióból. Epona, mint a Maxentius-cirkusz falfestményén, a csikók marján pihentette kezeit. A darab elkallódott.

17 5. Téglalap alakú táblakép. Lelőhely: Aptaat (Moesia inf.). Az istennő ölében gyümölcsös kosarat tart. A tábla felső és alsó szegélyén görög nyelvű felirat.

18 6. Két mezőre osztott sztélé. A felső mezőben a thrák lovas-héros; az alsóban Epona trónol két profilban rajzolt heraldikus ló között. Lelőhely: Härletz (Augustae, Moesia inf.).

19 11 E kompozícióról és a képtípus rokon szerkezeti megoldásairól bővebben szólunk dolgozatunk utolsó fejezetében. "Reinach, S.: Epona. Paris, 1895. 5 sk., 35 sk.; ( = RA XXVI (1895) 163 sk., 309 sk.); Egyezően Keane: RE VI, 235, 66 sk. 13 S c h 1 e i e r m a c h e r, W.: Studien an Göttertypen der römischen Rheinprovinzen. 23. Ber. der RGK. 1933. 127 sk.; Vö. Behrens, G.: Germanische und gallische Götter in römischen Gewand.

2 Mainz (1954), 24 sk. 14 B e n o i t, F.: Les mythes de l'outre-tombe. Le cavalier à l'anguipède et l'écuyère Epona. Coll. Latomus. III. Bruxelles (1950), 38 sk. 15 Eredetije nem maradt fenn. Rajzát Bianconi: Descrizioni dei circhi. Vl.t. másolata után többször közölte az irodalom. L. pl. Reinach, S.: Epona. 41 sk., 71. sz., és Rép. d. peintures 104, 7; Schleiermacher, W.: Studien... 15.

t., 1. kép. I,! R einac h, S.; Epona. 40 sk., 69. sz. M a g n e n — Th e v e n o t: Epona. 222. sz. 17 S k r a b a r, V.: Serta Hoffilleriana. Zagrabiae (1940), 379 - 380. L. még Petr u, P.: Situla 4 (1961) 42-43. és 47. 18 Reinach, S.: Rev. arch. Ser. III. vol. XL (1902), 237. és 11. kép; Reinach, S.: Rép. d. reliefs. II. 153, 2.; Ke une: RE VI 232, 20 sk. ; Todoroff, J. : The Pagan Cults in Moesia. Sofia (bolgárul, angol kivonattal). (1928), 184.old., 170.sz. ; S ch 1 e i e r m ac h e r, W.: Studien 14. t; Magnen — Thevenot: Epona. 219. sz., 61. t. A lelőhely nem azonos Abritossal; I v a n o v, T.: Serta Kazaroviana II (1955), 184. (Az utalást Szilágyi J. Gy.-nck köszönöm.) '»Reinach, S.: Rép. d. reliefs. II. 153, 3.; T o d o r o f f, J.: i. h. 172. sz; K a z ar o v, G.: Denkmäler 84. old., XXXVIII. t., 224.sz.; Botoueharova, L.: i. m. 166. Szerintünk tévesen sorolta a kétes emlékek közé Magnen — Thevenot: Epona. 248. sz. Bulletin 26 97