Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)

NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve

7. Az előbbivel azonos felépítésű sztélé. A töredékes felső mezőben a thrák lovas-héros ábrázolásának maradványa. Az alsó mezőben Epona lovak között. Lelőhely: Gigen (Oescus, Moesia inf.).

20 8. Fogadalmi márvány dombormű töredéke Lauriacumból. Az ölében gyümölcsöt tartó istennőhöz jobbról két zömök csikó járul. A bal oldali csikópár nem maradt meg.

2o:i 9. Nagyobb méretű kétsávos kultuszkép Beihingenből (Germania inf.). A felső mező közepén Epona trónol félköríves kagylós lezárású fülkében. Két oldalról egymás mögött kulisszaszerűcn elhelyezett három, illetve négy vaskos ló lépdel feléje.

21 A csikók itt látható kulisszaszerű, antithetikus elrendezését már a Karithaios-festő egyik hydriáján megtaláljuk.

22 10. Feltételesen e csoportba sorolhatjuk a plovdivi domborművet, amennyiben elfogadjuk, hogy a középen enyhén behajlított térdekkel álló Epona tulajdonképpen a trónoló istennő elrajzolt alakját állítja elénk.

23 A felsorolt emlékek közül, a Szépművészeti Múzeum domborművét is beleértve, egyik sem keltezhető még évtizedes pontossággal sem. A keltezést illetően a kultikus domborműveknél ismeretesen nem támaszkodhatunk olyan mértékben a hajviseletre, mint a sírkövek esetében. De ha az előbbiek istennői nem is reagáltak olyan érzékenyen a divatos hajviseletre, mint az elhunytat vagy hozzátartozóit megörökítő sírkövek, teljesen mégsem vonhatták ki magukat a korabeli divat hatása alól. Hiszen többnyire ugyanazok a kőfaragó műhelyek készítették mind a két emlékfajtát. így aztán nem meglepő, hogy a felirat vagy a lelőkörülmények alapján a III. század első felére keltezett Rajna-vidéki és galliai kultikus domborműveken nemegyszer a nyakba hosszan lelógó vagy mélyen a nyaknál hátrafésült, tömött, divatos frizurát visel Epona.

24 A középen kettéválasztott és hullámos fürtökben a fül magasságában hátrafésült haj, amelyet a Szépművészeti Múzeum és a gigeni domborművek Eponája visel, az istennő-ábrázolásoknál régóta szokványos hajviseletnek számít ugyan, s éppen ezért — bármennyire csábító volna is — nem lehet az ifjabb Faustina vagy Lucilla majdnem egyező frizurájával

25 egyeztetni. A III. században azonban ennek a kettéosztott frizurának tömöttebb és mélyebben hátrafésült változatát várnánk. Ennek hiánya, valamint a relief kezelése viszont megengedi, hogy mindkét domborművet korábbra, a II. század második felére tegyük. Kétségtelenül még korábbi e két domborműnél az aptaati relief; az irodalomban javasolt II. század elejére való keltezése

26 azonban kissé túl korainak látn T o d o r o ff, J. : i. h. 174. sz.; K a z a r o v, G. : Denkmäler 60. old., 301. sz. 101. kép; Botoucharova, L. : i. h. 20i

' E c k h a r t, L. : Forschungen in Lauriacum. II ( 1954), 82. és 75. kép ; Kenner, H. Ö. Jh. 43 (1956-1958), 66 sk. 21 Espérandie u: C. 404; Magnen — Thevenot: Epona. 215. sz., 62. t.: 22 P f u h 1, E.: Malerei und Zeichnung der Griechen. III. München, 1923. 245. kép; B e a z 1 e y, J. D.: ARV 161. 23 Botoucharova, L.: i. m. 164, aki egyúttal Kybelé bulgáriai emlékanyagából idéz hasonló példákat. Egyetértően: Benoit, F.: Lesmythes40 — 41. L. még: Magnen— Thevenot: i. m. 220. sz., 60. t. : B e n o i t., F.: Ogam. XI (1959), 44. és 3. kép; P i car d , Ch.: Les portes sculptées à images divines [Etudes Thasiennes. VIII (1962). 130]. 24 L. pl. K s p é r a n d i e u : 5445 (Bregenz), C. 135 (Heddernheim). 25 L. ezekre: D e 1 b r u e c k, R.: Jdl. 28 (1913) 299 sk.; W e g n e r, M.: Arch. An/.. 1938. 314 sk. 26 P. Dimitrov keltezése, amelyet M a g n e n —Thevenot: Epona. 58.1., 219. sz. alatt közöl.