Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 26. (Budapest,1965)
NAGY TIBOR: A Szépművészeti Múzeum Epona-domborműve
Kétségtelenül merészség volna azt állítani, hogy a Matres, Matronae, valamint Epona lényegében rokon tápláló funkciói esetében nagyon régen, talán még a keltaság ethnogenezisének időszakában, valamely ősi termékenység-istennő hatalmi köre vált szét, és különült el az emberek és az állatok világára, 100 majd az utóbbi tovább differenciálódott a domesztikált állatok szűkebb körére. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy a szárazföldi kelták vallásos hiedelmeiben az időszámításunk kezdete előtti évszázadokban világosan szétvált az emberi szférában tevékenykedő anyaistennő az állatok ugyancsak termékenység-vonásokkal felruházott úrnőjének alakjától. Az oraniai St. Leu-ből (Portus Magnus) ismert Epona-domborművön 101 az istennő öléből eteti a csikókat. Egyik kezében paterát, a másikban bőségszarut tart. válla mellett kétoldalt pedig két nagy rozettát találunk. Az ősi orientális szimbólum, amely különben Kybelétől sem idegen, 102 majd a szokványos római termékenység-attribútumok, végül az ölben tartott (festéssel jelzett) táplálék együttvéve mintegy háromszorosan hangsúlyozza az istennő termékenységet adó vonásait. 103 A birodalmi típushoz tartozó ábrázolások sorában ez a kivitelezésében egészen gyönge kvalitású észak-afrikai dombormű állítja elénk a leghatározottabban Eponát, a tápláló-termékenység-istennő vonásaiban. Az utóbbi arculatában Epona, természetesen sepulchrális vonásokkal is rendelkezik. Az istennőnek ez az aspektusa a birodalmi típushoz sorolható emlékanyagból azonban Gallián kívül (Arles) mondhatni teljesen hiányzik. 104 A legtöbb darab lelőhelye: a tartományokban katonai táborok, illetve telepek, Rómában cirkusz, folyami kikötő, istálló már önmagában kizárja az ilyen értelmezés lehetőségét is. A birodalmi típusú emlékek Eponája a síron inneni világban «ajandékoz» és uralkodik ezáltal állatai felett. Kapcsolatai a síron túli világgal a galliai lovas típus ernlékanyagában tapinthatók ki, 105 amint azt különösen a francia kutatás igyekezett különböző oldalakról megvilágítani. 100 kisállataira (kutya) is kiterjedt Epona gondoskodó felügyelete. Más kiinduló pontból utalt erre For r e r, R.: Kev. arch. 1927. 99 sk. 100 Vö. Thevenot, E.: L Ant. Cl. 1949. 399 sk. A kérdés érinti a thériomorph Epona problémáját, amelyet megítélésünk s/.erint helyesen tart napirenden R e n o i t, F.: Mythes. 50 sk.; N a g y T.: Bud.Tört. I. 391 sk. 101 Irodalmát 1. a Függelékben. 102 «Orvényrozetta» a 71. jegyzetben idézett bithyniai oltáron. 11,3 Ismétlés, mint az istenségnek tulajdonított lényeg felfokozásának eszköze: Deonna, W.: REG 1915, 312. és A. Cl. 23 (1954), 403 sk. ; A háromfej físéggel kapcsolatban ü e Vri e s, ,J.: La religion des Celtes. 167 sk. 1,14 Ebből a szempontból még további tanulmányozást igényelnek azok a bulgáriai sztélék (1. föntebb 99 sk.), aholEpona a thrák lovas hérosszal együtt fordul elő. A wiltshirei kisbronz, amennyiben halottas kocsi dísze volt, a termékenysógszimbolika sepulchrális aspektusát fordítaná felénk. A darab ilyen irányú rendeltetése azonban semmivel sem igazolható. los p]gé sze n világos ez a luxeuil-i sú"-aedicula (Espérandieu: 5320) esetében. 0 e 1 m a n n, F.: Festschrift f. Aug. Oxé. 1938. 183 sk.; H a t t, J. J.: La tombe galloro-maine. Paris, 1951. 223 — 224. A Metz melletti fi orgne-au-Sablon nekropolisából előkerült lovas sztélék (M a g n e n-T h e v e n o t; 186 — 190. sz., 27 — 29. t.) esetében is valószínű, hogy a lóháton ülő halott heroizálásával állunk szemben. "* lmi Hubert, H: Mélanges Vendryes. Paris, 1925. 187 sk.; Benoit, F.: Mythes. 62 sk., s különösen L'héroisation équestre. Bruxelles, 1954. A túlzások ellen [Lamb r e ch t s, P.: L'Ant. Cl.XX (1951) 107 sk.] Hubert kezdeményezése után a gall mythologia Mabinogion név alatt ismert gyűjteményében Rhiannon lovasistennő alakjában továbbélő Epona kérdését tanulmányozta széles keretbe ágyazva Gricourt, J.: Ogam VI (1954) 25 sk. L. hozzá De V r i e s, J.: La religion des Celtes. 135. tartózkodó megjegyzéseit. Találóan D u v a 1, P. M.: i. m. 47: Rhiannon (est) «une déesse parallèle». Ill
