Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)

BALOGH JOLÁN: Francia gótikus Madonna-szobrok

FRANCIA GÓTIKUS MADONNA-SZOBROK A Szépművészeti Múzeum Régi Szoborgyűjteményének hosszú ideig égető hiánya volt, hogy a középkori francia szobrászatról nem tudott képet adni. Mindössze két francia szobrot

1 vallhatott magáénak, ezek pedig nem adhattak fogalmat a francia szobrászat fejlődéséről és jelentőségéről. Az utóbbi években ezt a hiányt sikerült pótolni. 1950-től kezdve tervszerű vásárlásokkal gyarapíthattuk gyűjteményünket, így került múzeumunkba 1950-ben Szent Mihály arkangyal gyönyörű faszobra, mely feltehetőleg észak-francia alkotás a XV. század végéről. Még ugyanebben az évben megvásárolhattuk Szt. Jakab büsztjét, egy álló szobor remek töredékét, mely fogalmat ad a XIII. század nagy stílusáról, a katedrálisok szobrászatáról. 1951-ben az Iparművészeti Múzeum két francia szobrot adott át múzeumunknak: Ev. Szt. János álló szobrát, mely későgótikus (XV. századvégi) Kálvária-csoport maradványa, és a Keresztlevételt ábrázoló domborművet. Mindkét darab E. Nollet egykori párizsi gyűjteményéből származik. 1952-ben vásároltuk meg Szt. Borbála kőszobrát, Michel Colombe körébe tartozó szobrász művét. 1961-ben egy koragótikus franco-flamand Madonna-szoborral gazdagodott gyűjteményünk, és még ugyanebben az évben egy francia kőszoborral, egy gótikus álló Madonnával. Ezekkel és még más darabokkal 1956-ban egy kabinetet rendezhettünk be, 1963-ban pedig egy termet. Francia szobraink sorában különösen jelentősek a gótikus Madonna-szobrok. Mindegyik külön-külön típust képvisel, és egyben a gótikus stílusfejlődés más-más szakaszát, Ilymódon közvetlenül szemléltetik a francia monumentális szobrászat fejlődését és egyik főtémáját — jóllehet kisebb méretű művekben. A legrégibb típusú Madonna-szobrunk (17. kép) Flandriából származik. Egykori tulajdonosa, Petri Lajos szobrászművész, 1910-ben Brüsszelben vásárolta. Kisméretű faszobor,

2 mégis a francia monumentális szobrászat leszármazottja. A Madonna alakja szigorú szemközti nézetben jelenik meg, bal karján a Jézus-gyermekkel, leeresztett jobbjában pedig jogarral (vagy esetleg virággal), melynek szárcsonkja megmaradt. Öltözékének redővezetése szigorúan egyszerű. Magas övkötósű ruhájának redői függőlegesen hullanak le. Ezeket keresztezik a jobb vállról átvetett és a bal kar alá tűrt köpenyszárny tört redői. A Jézus-gyermek beállítása hasonlóképpen ünnepélyes. Alakja zárt tömbbe komponált, a két láb egyenlő elhelyezése a vízszintes vonalat hangsúlyozza. Csupán a kicsiny jobb kar emelkedik fel áldó mozdulattal. Ennek a Madonna-típusnak, és ennek a kötött drapéria-rendszernek egyik korai francia példája az amiens-i katedrális nyugati kapujának Madonnája

3 (14. kép), 1 Ltsz. 1382; ltsz. 5899. 2 Ltsz. 61.3. Mérete: 68 cm. Tölgyfa, festésnyomokkal (piros ruha, kék köpeny). 3 Vitry, P. —Brière, G.: Documents de sculpture française du moyen âge. Paris, 1904. LXII/5. tábla. A köpenyvetésre nézve 1.: V i t r y — Brière: op. cit. LII/3. tábla (király-szobor, Louvre); XC/o t, (St. Germer oltár).