Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
VARGA EDITH: Egy késői kori egyiptomi halotti szokás emlékei
eljárás volt, de csak az i. e. I. évezred második felére vált általánossá. 15 A fennmaradt, kiszámú viaszmodellen is láthatók a több részből történt összeillesztés varratai. 16 Olykor előfordult, hogy az egyszerűbb alakokat, állatokat egyetlen formából állították elő, bár a példaként idézett tárgyaknál fennáll az a lehetőség is, hogy azok nem öntési segédeszközök voltak, hanem vallásos célt szolgáltak. 17 A viaszt a bronzplasztika, és a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazás mellett 18 felhasználták a halotti kultusz és a mágia céljait szolgáló szobrocskák előállításánál is. Kisméretű viaszfigurákat már a XI. dinasztia-kori sírokban találtak a sírmellékletek között. 19 Ezek a darabok felirataik, továbbá elhelyezésük alapján az usébti-szobrocskák előfutárainak tekinthetők. Általában kézzel formált, elnagyolt példányok, amelyek álló, kezüket combhoz szorító, nyúlánk alakokat ábrázolnak. Velük együtt hasonló típusú agyagfigurák is' előfordulnak. A szobrocskák arcát olykor gyantával kenték be, s az egész alakot múmiavászonba burkolták. A testen néha rövid felirat is olvasható, de többnyire inkább a szobrocskák kis, láda alakú koporsóira írták a hieroglif vagy hieratikus szöveget a halott nevével. A XII. dinasztia idején e viasz- vagy agyagfigurákat fa- és kőszobrocskákkal helyettesítették. E szobrocskákon kívül találtak még viaszdarabokat is a sírmellókletek között, a halott mellé helyezett amuletteket, toalett-szereket stb. tartalmazó kis ládákban, ületve fonott kosarakban, 20 s a viasz említése előfordul az áldozati ajándékokat felsoroló sztélék feliratában is. 21 Egy Winlock által Deir el Bahariban talált, XI. dinasztia-kori női múmián pedig a bőrhöz tapadt viasznyomok azt bizonyítják, hogy már ebben az időben felhasználták a viaszt a balzsamozás során. 22 A viasz a balzsamozási eljárásban és a sírmellékletek között a későbbi idők folyamán egyre fontosabb szerepet játszott. A XVIII. dinasztia korának első felére — főként Felső-Egyiptomban, Thébában és környékén — már általánosan elterjedt a mumifikált test (száj, szem, fül, hason ejtett metszés) nyílásainak viasszal történő bekenése és elzárása. 23 Az eljárások során egyre gyakrabban alkalmazták a gyantát is, 15 Edgar, C. C. : Greek moulds. Catalogue général du Musée du Caire. Le Caire 1903. — 13 db gipsz és mészkő negatív Memphisből: Rubensohn, O. : Hellenistisches Silbergerät in antiken Gipsabgüssen. 1911. 16 Roeder példának egy 22 cm magas viasz nőszobrocskát közöl, amelyet öt részből áhítottak össze. (= Komposition . . . 229. old., 1 — 3. kép. Hildesheim.) 17 Pétrie öt kicsiny, amulettszerű viaszmodellt publikált: két keselyű, egy sólyom, egy víziló és egy Isis szobrocskát. (= Tools and Weapons. British School of Archeology and Egyptian Research Account XXII, 1916. LXVII. tábla, n° 251 — 255.) — KözépInrodalmi viasz vízilószobrocska: Berlin n° 19284. 18 L u c a s, A . : Ancient Egyptian Materials and Industries. (J.R. Harris által revideálva és kibővítve.) London, 1962. 2 — 3, 30-31, 89, 352 — 353, 364. 19 Deir el Bahariban, a Mentuhotep templom közeléből, sírból került elő Nefru királynő 2 db, Si-Jah 1 db vászonba burkolt viaszfigurája; Sakkarából pedig egy viasz férfiszobrocska, felszíni törmelékből, (= Hayes. William C. : The Scepter of Egypt. Part I.) New York, 1953. 160, 326-327. old., 215. ábra. 20 Hayes, William C. : i.m. 246, 249. 21 Pl. egy XII. dinasztia-kori sírsztélé feliratában. (= Carnarvon — Carter, H.: Five Years Explorations at Thebes. A Record of Work done 1907—1911. London — New York—Toronto—Melburn, 1912.: Carter, H. : The late Middle Kingdom and Intermediate Period Nekropolis. 63. old.) 22 Deny, D.E.: ASAE XLI, 1942. 248. 23 Smith, E. : Contribution to the Study of Mummification in Egypt. Mémoires Inst. Egypt., fasc. 1, 1906. 28. old. ; S m i t h, E.—D a w s o n, W.R. : Egyptian Mummies. London, 1924. 113, 117, 124. old. — Egyik legrészletesebb egyiptomi forrás a balzsamozási rituáléra vonatkozóan a Papyrus Boulaq (N° 3) szövege, amely a viasz alkalmazásáról is szól (7,5). (— M a r i e t t e, Ä. : Les papyrus égyptiens du Musée de Boulaq. I. 1871. II. 1872. Paris N° 3. 6 — 14. tábla.)
