Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 25. (Budapest,1964)
VARGA EDITH: Egy késői kori egyiptomi halotti szokás emlékei
főként a múmia orcáin és koponyája körül. 24 Ugyancsak e kortól kezdődően tapasztalható a viaszfiguráknak a varázslásban való egyre szélesebb körű alkalmazása, amely a késői kor és a görög-római foglalás korának mágikus irodalmából (és emlékanyagából) is jól ismert. Használatuk az orvoslásban is igen kedvelt volt; elegendő itt csupán az Ebers-papirusz adataira emlékeztetni, amelyek pl. a viaszból készített ibiszfigurák gyógyító hatására utalnak. 25 A « privát mágia » egyik legkorábbi írásos emléke a Westcar-papiruszban maradt fenn, ahol a házasságtörő asszony kedvese a viasz-krokodillal véghez vitt varázslat által pusztult el. 26 A legismertebb dokumentum pedig a III. Ramses elleni összeesküvés per iratai, amelyekben egyik fő vádpontként szerepelt a viaszból való isten- és emberalakok készítése az események mágikus erővel óhajtott befolyásolása céljából. 27 A vallásos szövegekből túlnyomórészt az ártó és ellenséges istenek (Séth, 28 Séth-fogoly, 29 Apophis, 30 víziló 31 ) viasz-szobrocskáinak készítéséről értesülünk, amelyeknek elpusztításával, pl. elégetésével, 32 a rontó erőt akarták analógiás mágia útján megsemmisíteni. Megállapítható tehát, hogy az Uj-birodalom második felére a viasz használata a bronzplasztikában, a sírmellékletek között, a mumifikálásnál és a varázslásban állandó gyakorlattá vált. Lényeges, hogy a további vizsgálódáshoz e négy tényezőt szem előtt tartsuk, mert a viasznak e korban elterjedt sokoldalú felhasználása szolgálhatott gyakorlati, és részben vallásos gondolati alapjául egy, a XXI. dinasztia korában kibontakozó, exkluzív halotti szokásnak, amelynek vizsgálata a negatív minták egyik rendeltetésének felismeréséhez vezet. Az Amon-papoknak és papnőknek a Deir el Bahari-i rejtekhelyről feltárt 33 múmiái és sírmellékletei bizonyítják, hogy a temetkezések sok olyan új vonással gazdagították az egyiptomi halotti kultuszt, amely a XXI. dinasztiát megelőzően csak csírájában vagy szórványosan, esetleg egyáltalán nem volt szokásos. 34 Ezek közül néhány szokás és kultusz-tárgy a későbbi időkben is fennmaradt — főként a papi és királyi családokban öröklődve tovább —, több azonban a thébai theokrácia bukásával együtt csaknem nyomtalanul eltűnt. Egyik legszembetűnőbb újdonság e temetkezéseknél a balzsamozási eljárás módosulása, és ennek megfelelően új kultusztárgyak megjelenése volt. 35 Ismeretes, hogy itt, a korábbi módtól eltérően, a 24 L u c a s, A. : Preservative Materials used bv the Ancient Egyptians in Embalming. Cairo, 1911. 25, 27. 25 Pap. Ebers, 76,17; 94,8; etc. 26 XII. dinasztia: Pap. Westcar, 3, 13. — Fordítását legújabban lásd: Brunne r— T r a u t, E. : Altägyptische Märchen. Düsseldorf—Köln, 1963. 11. és kk. és 254—255. 27 Pap. Rollin, 1 ; Pap. Lee, 1,4. (= D e v e r i a, Th. : Le papyrus judicaire de Turin et les papyrus Lee et Rollin. Paris, 1869. Pap. Rohin: 5. tábla; Pap. Lee: 6 — 7. tábla.) 28 «Seth szobra vörös viaszból » = Urk. VI. 5,41. 29 «Seth szobra, mint fogoly (skr-enh) vörös viaszból » — ibid. 37,5. 30 « Apophis viaszból»: = Pap. Brit. Mus., no 10188, 26, 20; 29, 14. ( = F a u 1 k n e r, R.O. : The Papyrus Bremner-Rhind. Bibliotheca Aegyptiaca n° 3. Bruxelles, 1933.) 31 «Mondas egy viaszból készített víziló felett»; = B r u g s c h, BZ.: Drei Festkalender des Tempels von Apollinopoh's Magna. Leipzig, 1877. 8. tábla. 32 M a r i e 11 e, A. : Dendérah, Description générale du grand temple. I —IV. Paris. 1870 kk., IV, 74. 33 A feltárásról ós a koporsók egy részéről lásd: Chassinat, Ë. : Seconde trouvaille de Deir el Bahari. Sarcophages. N° 6001 — 6029. vol. I. fasc. 1. Catalogue général du Musée du Caire. Le Caire, 1909. 34 D a r e s s y, G. : Les cercueils des prêtres d'Ammon. Deuxième trouvaüle de Deir el Bahari. ASAE VIII, 1907. 3 — 38. Az itt közölt anyagra történő későbbi hivatkozásnál csak : « Deir el Bahari n° . . . ». 35 Dare s s y, G.: Procès-verbal d'ouverture de la momie. N° 29707. ASAE III, 1902. 151 —154. ; D a r e s s y, G. —S m i t h, E. : Ouverture des momies provenant de la seconde trouvaille de Deir el Bahari. ASAE IV, 1903.150—160.
