Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron
összefüggéseket vizsgáló feldolgozására azonban eddig nem került sor. Tanulmányom e feladat megoldására tesz kísérletet. Az 1019-ben Adorján vértanú tiszteletére felszentelt zalavári bencés apátságról az első hiteles okleveles említések a tatárjárás után kezdődnek. István esztergomi érsek 1252-ben egy tizedügyben kiadott oklevelében szerepel «Blasius Abbas monasterii de Zala». 4 A királyi oklevelek közül az 1257-ben IV. Béla által kiadott határjárás szól a zalavári egyház Rázna nevű birtokáról. 5 1341-ben a veszprémi káptalan előtt Miklós apát vallja, hogy a sekrestyében elhelyezett pápai ós királyi kiváltságlevelek sok, istentisztelethez szükséges felszerelési tárggyal együtt a sekrestyés vigyázatlansága következtében elégtek. 6 Biztosra vehető, hogy e szerencsétlenség hozzájárult a XI. századra keltezett hamis oklevelek keletkezéséhez. Lajos király 1347-i oklevele a tűzeset színhelyéül a Mária kápolnát jelöli meg: «Capeila in honorem Beate Virginia in corpore dicti Monasterii Beat! Adriani rnartiris constructa et pro conserva torio bonorum eiusdem députa ta.» 7 Tudjuk, hogy a bencés apátság a szigeten helyezkedett el. Károly király 1328-i, Szent István 1019-i oklevelét átíró diplomájában így ír az apátról: «frater Georgius abbas monasterii Sancti Adriani de insula Saladiensi.» 8 A bencés apátság Pribina szláv fejedelem várában volt. A várban 850-ben szentelte fel Liupram salzburgi püspök a Mária templomot. Az 1347-ben említett Mária kápolna valószínűleg összefüggésbe hozható Pribina Máriáról elnevezett vártemplomával. Lehet, hogy a szóban forgó kápolna csak a patrociniumot őrizte meg. Fehér Géza és Cs. Sós Agnes ásatásai egyértelműen igazolják, hogy az apátságot Pribina várába telepítették. Az erődítés a középkorban az új igényeknek megfelelően átépült. A négy saroktornyos mocsárvárban elhelyezkedő apátsági templomról Giulio Turco 1569-ben felvett alap- és helyszínrajza tájékoztat. 9 E várat fosztották 1568-ban Háshágyi Imre és társai. 10 Valószínű, hogy e rablás megtizedelte az apátság gazdag egyházi felszerelését, amiről az 1553-ban Nadasdy Tamás rendeletére felvett leltár értesít. 11 Holst főszállásmester Montecuccoli számára 1665-ben röviden, de találóan írja le a mocsárvárat, 12 mely I. Lipót 1702-ben a magyarországi várak megsemmisítésére kiadott rendeletének esett áldozatul. 1715-ben a gÖttweigi bencések III. Károlytól megkapták a nagyrészben elpusztult (magna in parte desolata) zalavári apátságot, hogy az romjaiból újból felemelkedjék (e ruderibus suis exurgere). 13 A göttweigiek azonban az apátságot nem eredeti helyén állították vissza, hanem a közeli Zalaapátiban. Az ott épített templom és kolostor 1774-ben leégett. Janke apát az új templom alapozásához a zala vári romokból 200 öl követ gyűjtetett. Az újjáépítés története I. kötetében, 435 — 447; G e r e v i c h T.: Magyarország románkori emléke Budapest, 1938. passim ; Bogyay és Dercsényi i. művei valamint B o g y a y, T. Szt. István korabeli oltár töredéke Zalavárról a Vasvármegyei Múzeumban. Dunántúli Szemle VIII, 1941. 88 — 93. és Zum Problem der Flechtwerksteine. Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie. III. Wiesbaden, 1957. 262 — 276. 4 Mon. Strig. I. 511. sz., 394. old. 5 A zala vári apátság története. 510 — 511; Szentpétery I. : Kritikai jegyzék, 1157. sz. 6 A zala vári apátság története. 519. 7 Uo. 490. 8 Uo. 492. 9 Képét közölte Bogyay, T.: Die Bedeutung... című cikkében 138. és Cs. Sós, Á. : Wykopaliska . . . című tanulmányában 214. 10 A zalavári apátság története. 639. 11 Uo. 599 — 602. 12 Uo. 651. «Weiters bin ich auf Sala var kommen; dieses ist ein altes Schloss, darin diTürken nit zukommen; hersteht in einer vierseitigen Mauer, liegt mitten in Morast . . .» 13 Uo. 218 — 219. és 659 — 660.
