Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)

ENTZ GÉZA: XI. századi kőfaragó műhely Zalaváron

1777 és 1784 között történt.

14 A megye ugyancsak Zala várról hordatta a követ út- és hídépítéshez. A XVIII. században épült jelenlegi falu hasonlóképpen cselekedett. Az ottani templomhoz és házakhoz a követ a romterületről szerezték be.

15 A felsorolt adatok világosan magyarázzák a zalavári romok pusztulásának méretét. A romok legkorábban Kollár János pesti evangélikus pap figyelmét hívták fel, aki 1841-ben a maradványokat felmérte.

16 1854-ben Menapace budai építészeti igazgató vizsgáltatta meg a zalavári romokat. A nagyon rossz állapotú falak közt kerültek elő a legelőször Récsey által közzétett faragványok.

17 Rómer Flóris 1861-, 1862-, 1874-, 1880- és 1881-ben, Récsey 1887-ben és 1891-ben kutatta át a helyszínt.

18 Récsey tanulmányában Ró-mer eredményeit is közli. Récsey nyomán Gyulai ismertetésében ugyanazok a kövek szerepelnek. Ezek közül ma csak a szalagfonatos és a hatszögletű hálóban elhelyezett rózsákat mutató töredék van meg. A többi azóta elveszett, illetve már Récsey idején sem volt található. Jelenleg a zalavári töredékek legtöbb és legjelentősebb darabját a keszthelyi Balatoni Múzeum őrzi. Három faragvány a zalavári falumúzeum, egy pedig a Történeti Múzeum gyűjteményébe került. A keszthelyi darabok általában Zalaapátiból származnak, s jelenlegi helyükre az 1950-es évek elején szállították. A zala vári falumúzeum töredékei és a Nemzeti Múzeumban elhelyezett oroszlános kő a község házaiból való. Valamennyinek feltűnő közös jellemzője, hogy fehér márványból készült. A márvány lelőhelye valószínűleg Salzburg környéke lehetett. Egyes darabok hófehérek, mások zöldes vagy vöröses színűek, más kőzettel szennyezettek. A közös anyagon kívül a töredékeket jól felismerhető közös stílusjegyek is egymáshoz kapcsolják. Az eltérő anyagú zalavári kőemlékek csoportunktól forma, tartalom és kor szempontjából is elkülönülnek, s így ezekkel most nem foglalkozom. A következőkben egyenként ismertetem a szóban forgó zalavári faragványtöredékeket. Megnevezésük és leírásuk mellett közlöm múzeumi adataikat és az esetlegesen velük foglalkozó főbb irodalmat. 1. Küszöbkő .

19 Három darabra tört, hármas szálból körsorosan kiképzett szalagfonattal díszített kőgerenda (10 —13. kép). A díszítés mindkét végén lezárul. A szalagfonatot a két barázda három nagyjából egyenlő csíkra osztja. Összesen tíz, merőleges és vízszintes felezője irányában burkolással ellátott kör helyezkedik el a mezőben, melynek belsejét négy átlósan hurkolt, kisebb körmotívum tölti ki. A bal oldalt egyenes szalag zárja le, a jobb oldalt ugyancsak azzal a különbséggel, hogy az utolsó teljes kör és a szegély közt üres félköríves fonat közvetít. A két végződés nem függőleges, hanem enyhén összetartó. A díszítéssor alatt annak mintegy fele szélességében simára csiszolt sáv húzódik, mely a díszítéssorral ellentétes szélén 14 Uo. 275 — 280. 15 Uo. 218 —219 és 439; Récsey V. : i. m. 58. 16 R é c s e y V. : i. m. GO. A Kollár-féle felmérést legutóbb Cs. Sós Agnes közölte i. lengyel nyelvű cikkében 213. 17 R ó c s o y V. : i. m. 59. 18 Uo. Yö. még A zalavári apátság története c. kötetben Gyulai rekonstrukciós helyszínrajzát és leírását 439 — 443. 19 R ó c s e y V. : i. m. 64; A zalavári apátság története. 437—438; H a m p e 1 J. : A régibb középkor emlékei ... 510 és Keresztény emlékek ... 45 — 50; G e r e v i c h T. : i. m. 10, 35. old. és CXLIY, CLXIV. táblák; Dercsényi D.: L'église de Pribina . . . 98. old., 3. kép; Bogyay, T.: Zum Problem der Flechtwerksteine. Forschungen zur Kunstgeschichte und christlischen Archäologie. III. Wiesbaden, 1957. 272; A magyarországi művészet története. II. kiad. Budapest, 1961. 25 — 26. Ill