Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 24. (Budapest,1964)
KÁKOSY LÁSZLÓ: Megjegyzések a Totoes problémához
paikus jelleg jelenti a legvalószínűbb magyarázatot. 16 Bés és Neith ilyen szerepe különösen azért fontos, mivel mind a ketten közeli kapcsolatban állnak TotoésTithoéssel. Neith mint anyja jelenik meg, 17 Bés pedig domborműveken szerepel együtt Tithoéssel. 18 Ezek az adatok arra mutatnak, hogy Hypnos neve ez esetben az alvóval való szoros kapcsolatát, esetleg védő szerepét fejezi ki. Felmerülhet természetesen egy másik magyarázati lehetőség is, tudniillik, hogy a dombormű felajánlója egy (talán incubatio alkalmával látott) baljóslatú álom után a haragvó hatalmak kiengesztelésére készíttette az emléket. 11 ' Ismeretes az a szokás, hogy a Horussal azonosított alvó felébredése után varázsigével fordult Isishez, s ez ígért oltalmat neki látomásai ellen. 20 Az álmoskönyvek élesen szétválasztják a kedvező és kedvezőtlen álmokat, s a seth-i emberek álmai is külön kategóriát képeznek. 21 A látomások során megjelenő szörny-alakok inkább Mezopotámiában és a hébereknél 22 játszottak nagy szerepet a különböző, a későbbi apokalipszisek előzményeit jelentő iratokban, ismerünk azonban olyan egyiptomi vonatkozású szöveget is, ahol a túlvilági szörny baljóslatéi előjelként szerepelt. Artemidoros álommagyarázó könyvében találunk egy leírást, mely szerint a beteg Sarapistól kért jóslatot arra vonatkozólag, hogy meg fog-e gyógyulni. Az istenség helyett azonban Kerberos ad jelet, s az illető másnap meghal. 23 Artemidoros az i. sz. II. században működött, tehát a Tithoés—Totoés kultusz virágkorában. A kutatás rámutatott arra is, hogy Tithoés és az alexandriai Kerberos között valószínűleg fel kell tételeznünk bizonyos rokonságot. 24 Egy császárkori (IV. század) leideni papirusz 25 előírja, hogy egy különböző lényekből összerakott istenalakot kell vászonra felrajzolni. Imádság segítségével el lehet érni azt, hogy ez megjelenjék a varázsló által meghatározott személynek álmában s ijesztő alakjával kényszerítse, hogy engedelmeskedjék a varázsló akaratának. Bár mindezek alapján nem zárhatjuk ki teljesen azt a lehetőséget, hogy Publius Clodius Seleucusnak, valamilyen Totoéshez hasonló ijesztő szörnyalak jelent meg 16 Hasonló gondolat található az Edwin Smith papiruszban is, ahol a recitáló saját undokságával űzi el az ártó hatalmakat. (Breast e d, J . II. : The Edwin Smith Surgical Papyrus. Chicago, 1930. I. 478.) 17 Ld. pi'. Gauthier, H. : Le Dieu Tout. Kêmi I. (1928) 116 skk. 18 Ld. pl. Guéraud, A.: Notes gréco-romaines IL Sphinx composites au Musée du Caire. ASAE XXXV, 1935. 10. old., IL 2. tábla, 64 939. sz., S a u n e r o n, S.: Le nouveau sphinx composite du Brooklvn Museum et le rôle du dieu Toutou. JXES XIX, 1960. XIV. tábla, 58.98 sz., P e r d r i z e t, P. : Les terres cuites d'Egypte de la collection Fouquet. Nancy-Paris, 1921. L 79. skk. 19 Ezt a lehetőséget megemlíti Picard is, azonban ő sem tartja kielégítő magyarázatnak (Mon. Piot. 50. 64). 20 Gardiner, A. H. : i. m. I. 19, II. 8. tábla. (Pap. Chester Beatty III. rto. 10, 10 skk.) Isis mint álomistennő a császárkorban is feltűnik a Nekya varázs-interpolációjában. Hopfner, Th.: Griechisch-aegyptischer Offenbarungszauber. Leipzig, 1924. II. 150 sk. § 334, Tutu Neith fia, Neith és Isis alakja pedig egvre inkább összeolvad. "Gardiner, A. IL : i. m. I. 21, II. 8. tábla, rto. 11,19 skk. Arra is találunk utalást, hogy a rossz álmokat Seth küldi, rto. 10, 15. Horus álomküldő szerepe is ismeretes, s ennek emléke feltűnik még a császárkorban is Dion Chrysostomos egyik beszédében. Hopfner, Th.: Fontes históriáé religionis Aegyptiaeae. (Bonnae, 1922 — ) 786 (Or. XL 129); Van de Walle, B. : Les songes «d'Horus»... Chronique d'Egypte. 36, 1943. 264. 22 Pl. Kumma asszír herceg víziója. Pritchard ANET 2 Princeton, 1955. 109 sk. hébereknél: pl. Ezekiel I, 10, Dániel 7. 23 Oneirocrit. V. 92. (H o p f n e r, Th. : Fontes 359.) IL 12 szerint az álomban megjelenő szfinx betegséget jelent. (Hopfner, Th. : i. m. 356.) 24 Ld. pl. W i t, C. de : Le rôle et le sens du lion dans l'Egypte Ancienne. Leiden, 1951. 273, 25 A tentyrai Ziminis varázslata. J. 384 (Y). PGM. IL 66 sk.
