Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)

CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában

ne tengjenek túl, egy-egy lapos tál mellé odafest egy-egy magas rézedényt, agyagkorsót vagy hosszú poharat. így a vertikális és a horizontális elemek, megnyugtató ritmussal, nem téil elnyúló, de fel sem boruló, egységes kompozíciót alkotnak. A kép sötét háttere előtt üdén világítanak a tárgyak lokálszínei, különösen a kép közepén az előtérben a nagy rák élénk pirosa és a fonott kosárban levő éretlen almák sárgászöldje a piros foltokkal. A fény és árnyék problémája is érdekli a festőt, különösen a. tárgyak vetett árnyéka, melyet sokszor ugyanolyan naívul fest meg, mint a tálak, t á nyérők pers pektíváját. Mindezek a sajátságok és főleg a tárgyaknak a maradi, többsoros elrendezése Clara Peeters flamand festőnő stílusára jellemzőek. Igen sok hasonló asztali csendéletet festett, képünkhöz azonban az 1955-ben Parisban a Galerie Charpentier-ben elárverezett jelzett képe (55. kép) áll a legközelebb. Ez tulajdonképpen nem egyéb, mint a miénknek a rák és az élő állatok nélküli, kisebb méretű változata. A talpas réztál a szőlővel és a baloldali fonott kosár az almákkal a budapesti képen másodpéldányai az egykor Parisban volt kép ugyanilyen elemeinek. A korai XVII. századi németalföldi asztali csendéletfestészetet eddig gyűjteményünkben csak a holland Floris van Dyck festménye képviselte,

30 Clara Peeters nevéhez kapcsolt új képünkkel a korai flamand csendéletfestés üde és igen jellegzetes alkotásával gazdagodott gyűjteményünk. Jénai bonyolultabb és fejlettebb felépítésű két másik 1958-ban szerzett, rézre festett, kisméretű csendéletünk (57—58. kép).

31 Ezek is. mint ismeretlen XVII. századi németalföldi festő művei szerepelnek a leltárban. Az a körülmény teszi indokolttá, hogy közvetlenül Clara Peeters festménye után tárgyaljuk e két képet, hogy ezeken is, nem túl ügyes komponáló készséggel, egymástól meglehetősen izoláltan láthatók az egyes tárgyak és állatok, amelyek közül nem egy — mint Clara Peetersnél is gyakorta — idősebb Jan Brueghel és Frans Snyders motívumainak erős hatásáról tanúskodik. A finom színezésű, zsúfoltan tarka képecskék festője azonban sokkal kevésbé nagyvonalú és festői előadású művész, mint Snyders. Aprólékosan dolgozó, jó technikai tudással rendelkező szorgos «mesterember», aki belefeledkezik a részletekbe, egyformán érdekli virág, főzelék, gyümölcs, kagyló, rovar, kerámiatál. kosár, élő és holt állat, és ezeket nagy odaadással, a miniaturafestő gondosságával festi egymás mellé. A két kis rézre festett képen idősebb Jan van Ívessel alkotásaira ismerünk, aki a maga korában nagy sikereket ért el apró — a budapestieknél sokszor még sokkal kisebb — képeivel, amelyek szemet gyönyörködtető, csillogó tarkaságukkal és motívumgazdagságukkal, — néha mint bútorbcrakások is. — nagy keresettségnek örvendtek. -Jan van Kessel újonnan azonosított két műve új mesternévvel gazdagítja a Régi Képtár flamand gyűjteményét. Különösen ritka mester oeuvre-jébe sorolható két másik csendéletünk, amelyek még a Pyrker gyűjteménnyel, 1836-ban kerültek állami tulajdonba (59—60. kép).

32 Mindkét, eredetileg ovális vászonra festett képen I. V. D. K. jelzés látható és talán 30 Közölve : C z o b o r A. : Floris van Dyck csendéletei. A Szépművészeti .Múzeum Közleményei 4, 1954. 86 — 88. 31 Ltsz. 58.6. Gyümölcscsendélet fehér agárral, réz, 35,4x47 cm és ltsz. 58.7. Gyümölcscsendélet leölt őzzel, réz, 35,2x46,6 cm. 32 Ltsz. 851. Csendélet nyúllal és madarakkal. Vászon, 79,7x10,5 cm; ltsz. 895. Élő és leölt szárnyasok. Vászon, 80x 102 cm.