Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
CZOBOR ÁGNES: Kutatások a Régi Képtár holland és flamand anyagában
érdekes megemlíteni, hogy a Pyrker gyűjtemény leltárában mint Adriáén van der Kabel művei voltak nyilvántartva. Az I. V. D. K. monogrammot Jacques van de Kerckhoven nevével tudjuk feloldani, akinek ugyanilyen jelzésű és nagyon hasonló két képe van a stuttgarti Múzeumban. 33 Ezeken kívül egy képet tulajdonítanak a művésznek (dániai magángyűjteményben Frans Snyders műveként) ez is állatokat és zöldségeket ábrázol és a párizsi Galerie Marcus őrzi még öt eddig ismeretlen jelzett festményét. 31 A művészt sem a Wurzbach, sem a Thieme- Becker Lexikon nem ismeri, csak annyit tudunk róla, hogy 1649-ben Antwerpenben Jan Fyt tanítványa volt. 35 Fyt művészetének hatása meg is látszik azon a kevés képén, amelyet eddig oeuvre-jébe összegyűjteni sikerült. Mesterétől tanulta, hogy a leölt állatok mellé élőket is fest, és így mozgalmasabb valóságszerűséget ér el. Az egyik budapesti kép élő és leölt szárnyasokat ábrázol, ugyanez a tárgya az egyik stuttgarti képnek is, melyen azonban még zöldségekkel is gazdagodik a kompozíció. Ugyancsak Fyt-től származik Kerckhoven-nél a komponálásnak az a módja, ahogy az előtérben a földre, a háttérben viszont kősziklára helyezi a tárgyakat vagy állatokat és evvel a lépcsőzetes kompozícióval küszöböli ki a csendéleteknél gyakori, túlzottan vízszintes felépítésű kompozíció egyhangúságát, ami sokszor még Snyclersnél is zavaróan hat. A budapesti két kép a művész finom színérzékéről tanúskodik. Harsány lokálszínek helyett halkabb, egymással kitűnő összhangban levő színeket — lazacszínt, szürkét, zöldet — alkalmaz. A színek is emlékeztetnek Fyt színeire, de Kerckhoven képeinek előadásmódja sokkal szárazabb és józanabb, és jóval mögötte marad Fyt néha szinte impresszionista könnyedségű festőiségének. Ennek ellenére elképzelhetőnek tartjuk, hogy különféle múzeumokban és még inkább a műkereskedelemben több képe lappang e festőnek Jan Fyt neve alatt. Daniel Seghers műveként szerepelt egy 1893-as amsterdami árverésen 33 az a Mária mellszobrát körülövező szép virágfüzér-ábrázolás (61. kép), amelyet 1900ban vásárolt meg ugyancsak Amsterdamban Goudstikkernél Múzeumunk akkori igazgatója. A leltárba a képet kérdőjelesen Daniel Seghers műveként vezették be. Minthogy K. Zoege v. Manteuffel 1936-ban a Thieme-Becker Lexikon Seghers címszava alatt a képet elismerte Seghers művének, az ő alkotásaként került a Régi Képtár 1954-es katalógusába is. Mi ennek ellenére a képet nem tartjuk Seghers művének, hanem az egy generációval fiatalabb Nicolas van Veerendael alkotásának. Seghers képein elképzelhetetlen a majdnem az egész képet betöltő virágoknak ilyen kusza elrendezése, a pici bimbóknak, ágaknak, virágszáraknak szinte a szélben való lengedezése és a festéknek ennyire lazúros felrakása, ami már a rokokó virágcsendéletek hangulatát idézi. Veerendael valóban csak a század végén hal meg és a brüszszeli múzeumban, ugyancsak mellszobrot övező virágokat ábrázoló képe is, mely jó analógia a mi festményünkhöz, aszimmetrikus elrendezésével már a XVIII. század szellemét sugározza. Nem értjük M. Hairst, hogy miért nyilatkozik annyira becsmérlőén erről a brüsszeli képről, 37 és miért éppen ezt hozza fel mint példát arra. hogy 33 Az egyik közölve G r e i n d 1, E. : i. m. 65. kép. 34 Greindl, E. : i. m. 176. — Az öt párizsi képről Cl. G. Marcus volt szíves informálni és fényképüket megküldeni. 35 R o m b o u t s, Ph. — Lerius, Th. van : i. m. II. 209. 36 1893. XI. 7-én. 37 Hairs, M. L. : Les peintres flamands de fleurs au XYIJe siècle. Paris-Bruxelles. 1955. 114.
