Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 23. (Budapest 1963)
ESZLÁRY ÉVA: Próféta dombormű Erasmus Grasser műhelyéből
idézik, akinek kevés fennmaradt hiteles műve közt szerepelnek a müncheni Városháza tánctermének eleven mozgáséi «moriska»-táncosai. 3 W. Pinder jegyzi meg ezekről a figurákról, hogy nem annyira mozgalmas testek, mint inkább a mozgalmasság megtestesítői. 4 Ugyanezt figyelhetjük meg a próféta domborművön is, ha nem is olyan nagymértékben, mint Grasser «moriska»-táncosainál. Az a felismerésünk, hogy szobrunk Erasmus Grasser művészetéhez kapcsolódik, elsősorban a darabnak ezen a Pinder által kitűnően jellemzett sajátosságán alapult. Ha azonban végigtekintünk Grassernak Ph. M. Halm által 5 összeállított oeuvrején, egész sor szobor áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kiállításunk darabját az általános jellemző sajátosságokon túl részletekbe menően is a művész köréhez kapcsoljuk. A müncheni Frauenkirche stallumfiguráira" gondolunk itt, melyek részben a mesternek, részben pedig műhelyének munkái. Ph. M. Halm a Grasser-figurákról írva megjegyzi, hogy az általában szokványos 7 lapos kezelésű stallumdomborművekkel ellentétben ezek az alakok erős plaszticitással emelkednek ki a falsíkból. A múzeumunkban őrzött félalaknál is éppen ez a megszokottól eltérő térbeliség szembetűnő. Figyelemre méltó azonosság darabunk és a müncheni stallumfigurák közt az is, hogy egyaránt derék alatt metszik el alakjaikat. Ez méginkább hangsúlyozza az egyébként is nyújtott arányokat és újat jelent a többnyire mellképszeríí stallumfigurákhoz képest.* Érdemes megemlíteni az anyag azonosságát is, a stallumsor és múzeumunk darabja egyaránt tölgyfából készült. A negyven férfialakot (prófétát, apostolt, szentet) ábrázoló müncheni stallumsorozatból sok találó analógiát választhatnánk szobrunk meghatározásához. Lukács Evangélista és Zofóniás próféta (31—32. kép) figuráit választottuk ki. mint a legmegfelelőbbeket a rokonvonások bemutatására. Az erőteljesen faragott arcvonások, a homloknál erőteljes ráncban megtörő szemöldökvonal, a kiálló arccsont, melyet a szem körüli kalligrafikus ráncok befelé lejtő vonala méginkább hangsúlyoz, a/, arccsontok alatti erős bemélyedés, a hangsúlyos orr, olyan azonos sajátosságok, melyek azonnal szembetűnnek. Ehhez járul még az eleven kéztartás, a kezek finom és mozgékony ábrázolása, 9 a ruházat hasonlósága. Szobrunk díszes turbánjának pedig éppen a stallum figuráitól eltérő volta győz meg bennünket arról, hogy ez annak az invenciózus művésznek a tervei nyomán születhetett meg, aki a müncheni stallumfigurákat a legváltozatosabb formájú fejdíszekkel látta el. Az egyhangúságtól és sematikustól irtózó, kitűnő művész változatosságra törekvése az egyénített arcokon is megnyilatkozik. Szobrunk arca szintén egyéni jelleget mutat, annak ellenére, hogy a grasseri vonásokat viseli magán. A művész a szakáll mintázásában is szereti a vál3 A «moriska»-táneosokról szép képsorozatot közöl Halm, Ph.M.: Erasmus Grasser. Augsburg, 1928. I —XI. tábla. 4 Pinder, W. : Die deutsche Plastik vom ausgehenden Mittelalter bis zum Ende der Renaissance. II. Wildpark —Potsdam, 1929. 380. 5 Halm, Ph.M. : i.m. 6 Halm, Ph.M. : i.m. 53 — 60. old. és XLVIII— LV. tábla. 7 Halm, Ph.M. : i.m. 54. 8 Derék alatt elmetszett stallumfigurák vannak id. Jörg Syrlin ulmi stallumán is (1474), azonban ott a mereven alkalmazott széles mondatszalagok mellképszerűvé teszik az alakok kompozícióját. (Baum, J. : Die Ulmer Plastik um 1500. Stuttgart, 1911. 7. tábla.) Egy ugyancsak id. Jörg Syrlinnek tulajdonított próféta stallumszobor a XV. század 80-as éveiből mutatja, hogy tiszta mellkép-kompozíció a század vége felé is általános marad. (Bildwerke aus dem Liebighaus. Frankfurt am Main, 1962. 33. sz. Lelt. sz. 55.) 9 A mozgékony kezek kidolgozásának részlettelensége es merevsége megvan a müncheni figuráknál is, csak egy fokkal kisebb mértékben, mint a budapesti darabnál.
