Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 22. (Budapest 1963)
BENESCH, OTTO: Rembrandt egyik kompozíciójának fejlődéséről
A Gathorne-Hardy gyűjtemény 1052 körül keletkezett rajza (Benesch 895) tesz tanúságot a Manoah-téma visszatérésérők akkor, amikor az ezzel rokon «Az angyal elhagyja Tóbiás családját* témája már bizonyos befejezettséghez jutott. Ez a Manoah-rajz a tovalebbenő, ruhátlan angyal alakjával kapcsolódik szorosan a new yorki Tóbiás-rajzhoz (Benesch 893). Rembrandt most egyre elmélyültebben foglalkozik a témával, láthatólag egy nagyobb kép kompozícióját készíti elő. A Benesch 980, 974 és 975. száméi rajzok 1G55 körül keletkeztek, s a két utóbbi a Tóbiás-téma gondolatát fejleszti tovább, amelyet elsősorban a stockholmi rajz (Benesch 1189) — feltehetően egy nagy festmény előkészítője — bontakoztat ki monumentális formában. A repülő angyal, mely az 1637-es Louvre-beli kép megfelelő szereplőjét kisebb javításokkal ismétli meg, már nem Heemskerckhez, hanem Tintorettóhoz kapcsolódva. A tervezett festmény azonban, talán ismét egyéb megbízások miatt, nem valósul meg. 1055 körül Rembrandt gyakran foglalkozik a római történelemből vett témákkal és megfesti a nagyszabású «Quintus Fabius Maximus» című képét (Bredius 477), feltehetően az újonnan épült amszterdami városháza számára. A Manoah-gondolat megvalósítását pedig átengedi egyik legjobb tanítványának, aki a vázlatok alapján először a Reinhart gyűjtemény rajzát (44. kép) alkotja meg. 3 A lap felső bal sarkába Rembrandt nádtollal és fedőfehérrel erőteljesen beledolgozott. A tanítvány által nyilván meg nem jelenített angyalalakot, akinek egy mennybeemelkedő Krisztushoz hasonlóan, csupán felhőgomolyagoktól körülvett lába látható, ő fűzte hozzá. Az erőteljes nádtollvonások sötét hatását az ecset fedőfehérjével világosította meg úgy, hogy az alak szinte a csillogó fénybe burkoltnak látszik. Ez a rajz készítette elő tehát a drezdai festményt, amely ugyancsak a névtelen tanítvány műve. Stíluskritikai megfontolások alapján e képet W. Martin 1 már évekkel ezelőtt kirekesztette Rembrandt oeuvrejéből, s megállapítását a rajzok tanúsága csak megerősíti. Rembrandt a kép-ötlet kivitelezését mégis a saját művének tartotta, mivel a tanítvány festményét a mester nevével és az 1040-es évszámmal volt köteles ellátni. így azt az időpontot rögzítette, amelyben az első megfogalmazásnak kellett volna elkészülnie, bár az nyilvánvalóan nem valósult meg. Rembrandt figyelmét továbbra is lekötötte a festmény, át is dolgozta a képet, ahogy azt először F. Saxl 5 helyesen felismerte. Saxl csak abban tévedett, hogy egy korábbi sajátkezű mű későbbi átdolgozására gondolt, Semmi sem bizonyítja azonban a kép 1640. évi keletkezését, sőt teljesen kizárják ezt az ötvenes évek közepe előtt el sem képzelhető rajzok, függetlenül attól, hogy a mester saját kezétől származnak-e vagy sem. Nemrég alkalmam volt a festményt jó megvilágításban ismét tanulmányozni és Saxl megfigyelésének helyességéről meggyőződni. A kép lényeges vonásai — benyo3 Ezeket corpusom V. kötetében 976. sz. alatt még mint eredeti műveket vettem fel. Tnnen törlendők éppúgy, mint az ugyanazon kéztől származó Benesch 1007 és 1008. sz. lapok is és mindezek együttesen az A 94 csoport alá tartozó << Attributions » közé sorolandók. — A mester vagy a tanítványtól való származtatás kérdésének nehézségeit már a Benesch 1007, 1008 és A 96a-hoz tartozó szövegben hangsúlyoztam. A Benesch 976-ról alkotott mostani negatív véleményemben Werner Sumowski felfogását követem (Bemerkungen zu Otto Beneschs Corpus der Rembrandtzeichnungen II. Bad Pyrmont, 1961. IS. — Lásd ugyanazon szerző fejtegetéseit a Tóbiás—Manoah-kompozíciók összefüggéseiről : Nachträge zum Rembrandt jähr 1956. Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universität in Berlin, Gesellschafts- und sprachwissenschaftliche Reihe VII. (1957/58) 2. sz. 1 De hollandsche Schilderkunst in de zeventiende Eeuw. IL Rembrandt en zijn Tijd. Amsterdam, 1936. 505. 5 Rembrandt's Sacrifice of Manoah. Studies of the Warburg Institute. IX. 1939.
