Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

PIGLER ANDOR: Megjegyzések németalföldi képmásokhoz

4310. lelt. sz. Härmen de Bye ; 200. lelt. sz. Lodewyk van der Heist ; 6188. lelt. sz. Holland festő, XVII. sz. 3. negyede ; 2143. lelt. sz. Caspar Netscher (?) ; 329. lelt, sz. Frans Haagen (?) ; 397. lelt. sz. Adriaen van der Werf f. Mindez tökéletesen megfelel a németalföldi polgárság ősi és ma is érvényben levő szokásának, amely szerint amíg nem házasok, a férfi a nyilvánosság előtt jobbjára engedi a nőt, esküvő után azonban a feleség férjének baloldalán jelenik meg.

6 Hogyan viszonyulnak a kánonhoz a balra forduló férfiképmások és a jobbra forduló női képmások, amelyek, bár jóval kisebb számban, tudvalevőleg szintén ismeretesek a XVII. századi németalföldi festészet köréből ? Ezek a « szabálytalan » beállítások nézetünk szerint a legtöbb esetben megmagyarázhatók. Említettük, hogy Rembrandt képmásai megfelelnek a szóbanlevő szabályszerűségnek. Ámbár egyik legnagyszerűbb férfiképmásán Jan Six, a későbbi polgármester, bal háromnegyed profilban jelenik meg (Amsterdam, Six-gyűjtemény), mégis a kép a legkevésbé sem cáfolja Rembrandt ragaszkodását a páros portrék kánonjához. Az lööLben készült képnek ugyanis eredetileg sem lehetett párdarabja, mert Six csak a következő évben nősült.

7 Még mint nőtlent mutatja őt Gerard Terborch egyik képecskéje is, ugyancsak az amsterdami Six-gyűjteményben, szintén balra fordulva, mert a mondott okból ehhez a képhez sem tartozhatott női párdarab. A rembrandti példa alapján joggal feltehető, hogy a balra forduló férfiak és a jobbra forduló nők képmásai nem házas egyéneket ábrázolnak, hanem vagy nőtlent, vagy hajadont, vagy valamelyik nembeli özvegyet. A Szépművészeti Múzeum anyagánál maradva, Peter van Lint Férfi képmásáról (717. lelt. sz.) (48. kép) tehát az a véleményünk, hogy azért nincs és nem is volt párdarabja, mert vagy nőtlen, vagy özvegy személy áll előttünk. Nem kétséges, hogy az utóbbi esettel van dolgunk Jan Lievens képénél (4311. lelt. sz.), amely a több mint százéves Petrus Egidius de Morriont szintén bal háromnegyed profilban mutatja. Nem volt párdarabja Jacob Jordaens kitűnő Férfiarcképének sem (722. lelt. sz.) (49. kép) ; a fentiekből következőleg szintén özvegyembert, esetleg agglegényt ábrázol. (Mellesleg még egyet Jordaensnak erről a remekéről. Nemcsak a jobboldalon ülés előjogára nem tart igényt a németalföldi nagypolgárságnak ez a képviselője. A megfáradt embert valami egészen szokatlan nagyvonalúsággal főleg azáltal jellemezte oly megragadó módon a művész, hogy a fej előtt szűkösebb teret hagyott, mint a fej mögött. Ennek a körülménynek szimbolikus jelentését önkéntelenül úgy értelmezi a szemlélő, hogy a testben-lélekben megtört férfi kifelé tart az életből). Legproblematikusabb németalföldi képmásunk, a régebben Vermeer van Delftnek tulajdonított Női arckép (316. lelt. sz.) minden valószínűség szerint szintén « páratlan » darabként készült. A fiatal nő jobbfelé fordul, tehát hajadon lehetett. S nem tagadható, hogy ezt a következtetést másrészről megerősíteni látszanak az ábrázoltnak oly kevéssé vonzó egyéni sajátságai. * Németalföldi házaspárok pendant-festményeken fennmaradt megörökítésével kapcsolatban a múzeumlátogató természetesnek veszi, hogy a párdarabok csakis egyidejűleg készülhettek. Nem egy konkrét eset azonban megcáfolja ezt a hiedelmet, A hágai Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatie szíves közlése szerint 6 N. Treu és feleségének, Hága, szíves közlése. 7 1655-ben vette nőül Margaretha Tulpot.