Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 21. (Budapest 1962)

GARAS KLÁRA: Giovanni Antonio Pellegrini párizsi mennyezetképe

egyetlen alkotás az európai festészet történetében, mely nyíltan és egyértelműen egy pénzügyi vállalkozást hivatott dicsőíteni, s különlegességét még fokozza, hogy az egymással kibékíthetetlen jelenségek összeütközését a maga módján hűen tükrözi. A feladat és a megvalósítás eszközei közt éppoly kiegyenlíthetetlen az ellentmondás, mint volt magában a megörökítésre szolgáló vállalkozásban. Law spekulációja, a gyarmatok extraprofitjára alapozott kapitalista vállalkozás, az ilyenfajta ügyletekre még meg nem érett viszonyok közepette, a feudális társadalomban eleve bukásra volt ítélve. Law a maga korában egyedül járható utat választotta, amikor az uralkodó s rajta keresztül a francia állam támogatását nyerte meg a maga elgondolása számára. A tényleges gazdasági előfeltételeket azonban nem pótolhatta a feudális monarchia hatalmi szava : a királyi bank s a Law-szisztéma, mint ami időnek előtte jött létre, könyörtelenül elbukott. A központi mozzanat a mennyezetábrázoláson is -— a leírásból ez világosan kitűnik -— a bank áldásainak s az uralkodó (a kiskorú király s főként a régens) személyének összekapcsolása volt. Feltehetően éppen ez a szempont volt a festmény létrejöttének is egyik indítéka. Law minden eszközzel igyekezett a vállalkozást az uralkodói szférába emelve legalizálni s a régenset egy olyanfajta gigászi hódolatnyilvánítással, mely egy több mint százalakos mennyezetképen a bank s az uralkodó kapcsolatát hirdeti, végképp elkötelezni. Ez a törekvés tette lehetővé, hogy Pellegrini lényegében a fejedelmi apoteózisok skémáját alkalmazza a mennyezetképen. A központi motívum, az uralkodó dicsőítése a hagyományos elrendezésben jelenik meg : a főhelyen, a felső régiókban a Vallás és a Hős (a régens alakjában), az uralkodó legfőbb támaszai, emelik a magasba a király mellképét a felhőkön trónoló olympusi istenpár, Jupiter és Juno felé. Miként a fejedelemre s az isteni támogatásra alludáló résznél, az általános jót érzékeltető erények szerepeltetésében is a szokott keretekben mozog a festő. Az ünnepi díszemelvényeken, képeken, metszeteken széles körben népszerűsített jelképek a közismert ikonológiákban rögzített alakban, a maguk megszokott attribútumaival sorakoznak fel : Herakles az Erő megszemélyesítőjeként a bunkóval, a Magnificence a kis Pallas szoborral, a Félicité kezében a lángnyelvvel, a Magnanimité a jogarral és bőségszaruval stb. Az együttesből, minthogy a dicsőítő allegória mindent átfogó teljességre törekedett, nem hiányozhattak természetesen a széptudományokat jelképező alakok sem (Történetírás, Költészet, Ékesszólás, Művészetek stb.), s ellentétpárként, a győzelem dinamikájának érvényesítésére, a letaszított, megsemmisített bűnök. Irigység, Féltékenység, Lustaság stb. képviselői. Azonban mindezek az általános s csaknem minden allegórián előforduló szereplők nem sokban járulhattak hozzá, hogy a specifikus feladatot, a bank áldásainak, a merkantil előnyöknek érzékeltetését a festő sikeresen megoldja. Az elvonatkoztatott megszemélyesítés ezeknél a részeknél nem lehetett kielégítő, s Pellegrininek az eleven valósághoz, az illusztráló előadásmódhoz kellett fordulni, hogy mondanivalóját valamiképpen is érthető formába öntse. így a középpontban, a már említett főcsoport lábánál elhelyezkedő Kereskedelem, Gazdagság, Hitel, Biztonság, Ijoar stb. alakjai, a Szajna és a Mississippi egymást átölelő megszemélyesítői azáltal kerülnek felismerhető összefüggésbe, hogy a folyóparton szekerek vonulnak fel, a hajókról kirakodják a Louisianából hozott árukat s a háttérbe húzódó egzotikus alakok, a «Mississippi hercegnői » a távoli tájak mesés hangulatát idézik. Éppen így csak a tényleges cselekménnyel tudja érzékeltetni a festő a tőzsdét : «La Bourse est représentée par un portique autour duquel on voit diverses nations avec leurs habillemens qui négocient ensemble». Kétségtelenül ezek a valóságízű, természetim mozzanatok lehettek az ábrázolás legvonzóbb, legszínesebb részletei, a fennmaradt részletvázlat is — a História, tollát az Igazság által nyújtott tintatartóba mártja — Pellegrini in-