Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)

JAKUBIK ANNA: Német reneszánsz dombormű Hans Leinberger után

NÉMET RENESZÁNSZ DOMBORMŰ HANS LEINBERGER UTÁN A Régi Szoborgyűjtemény meghatározatlan darabjai között szerepel egy nagyméretű, Szt. Annát harmadmagával ábrázoló dombormű (18. kép). Az egykori Ráth György Múzeum anyagából 1952-ben került múzeumunkba, ahol mint a XVI. sz. első felében működő német mester művét leltározták.

1 Provenienciájárói semmilyen adatot nem ismerünk, csak az bizonyos, hogy 1900 körül már Ráth György gyűjteményében volt, ahová valószínűleg a műkereskedelemből került.

2 A dombormű mestere a három alakot gótikus belső térben ábrázolja. Mária és Szt. Anna az előtérben padon ül egymás mellett ; egyik kezükben egy-egy gránátalma, másikkal a köztük álló ruhátlan gyermek Jézust tartják. A gyermek jobb lábát felemeli, mintha lépni akarna, jobb kezével Mária felé nyúl, balját pedig a Szt. Anna kezében levő gránátalmára teszi, s így mozdulatával mintegy összeköti a két alakot. A csoport szimmetrikus felépítéséhez a háttér kialakítása is alkalmazkodik. Az ülő alakok mögött mintegy fél fejmagasságig, jobbról és balról, két-két oszlop által közrefogott támla szolgál háttérfalként ; perspektivikus rövidülése a tér mélységét akarja éreztetni. Az oszlopokat a lábazat felett és a fejezetnél a törzsre simuló, egyszerű, lapos akantuszlevelek díszítik. Az oszlopfőkön élénk mozgású, hosszúruhás szárnyas puttók állnak, akik egyik kezükkel kissé meghajló címerpajzsot tartanak, a másikkal pedig egymás felé mutatnak. A dombormű felső részén a perspektivikus rövidülésben ábrázolt, egyhajós gótikus belső tér csupán hátterül szolgál, maguk az alakok nincsenek a térbe helyezve. A kiegyensúlyozott arányok, a szimmetrikus, jól felépített kompozíció, az erőteljes alakok ha nem is kiváló, de jó mesterre vallanak. Néhány részlet azonban, így a két nőalak gyermeket tartó karjának bizonytalan rajza, a nem nagy gondossággal faragott oszlopok, az architektúra kissé pontatlan perspektivikus szerkesztése arra engednek következtetni, hogy domborművűnk készítője valamilyen mintáké]) után dolgozott. A XV—XVI. századi német szobrászatban — főképpen a metszetek elterjedése után — ez eléggé általános jelenség.

3 Gyakori a Szt. Anna harmadmagával téma is a XV. században, sőt a század végén és a XVI. sz. elején a Szt. Anna tisztelet erősödésével különösen kedveltté válik, elsősorban német területeken.

4 Ugyanekkor a régiek mellett új kompozíciós típus is kialakul. A korábbi típusok közül a szobrá1 Leltári száma 52.60. Tölgyfa, mérete 115x89 cm. Régi festésnek nincs nyoma, valószínűleg eredetileg is festetlen volt. 2

Radisics, J. : Az Országos Ráth György Múzeum Kalauza. Budapest, 1906. 33. old., 75. sz. A katalógus szerint szárnyasoltár lapja volt. 3 A metszetek és a szobrászat kapcsolatára vonatkozóan 1. Hessig, E.: Die Kunst des Meisters E. S. und die Plastik der Spätgotik. Berlin, 1935. ; W i 1 m, H. : Die gotische Holzfigur. Stuttgart, 1940. 12—15. - K

1 e i n s c h m i d t, B. : Die Heilige Anna. Ihre Verehrung in Geschichte, Kunst und Volkstum. Düsseldorf, 1930. 138.