Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
JAKUBIK ANNA: Német reneszánsz dombormű Hans Leinberger után
szatban leggyakoribb az ülő vagy álló Szt. Anna ; a karján tartott gyermek Jézus és az általában gyermekként ábrázolt Mária sokszor csak mint attribútum szerepel. A XV. sz. második felében terjed el az a — festészetben és szobrászatban azonos megoldású — kompozíció, melynél Szt. Anna és a vele már egyenlő nagyságú Mária egymás mellett ül és a gyermek Jézust tartja. 5 Érdekes jelenség, hogy az ekkor kialakuló és szintén nagyon kedvelt ún. Nagy Szt. Család ábrázolás középpontját ugyanilyen Szt. Anna harmadmagával csoport alkotja és ehhez csatlakozik a család többi tagja. G Ennek a kompozíciónak aránylag rövid időn belül többféle típusát figyelhetjük meg, de a középső csoport a mellékalakok különböző elhelyezésétől független marad és általában nem mutat lényeges eltérést az önálló Szt. Anna harmadmagával ábrázolásoktól. Múzeumunk domborműve tehát ehhez az 1500 körüli évtizedekben különösen gyakori és kedvelt típushoz kapcsolódik. Közelebbi meghatározását lehetővé tette, hogy a csoport kompozíciója pontosan megegyezik az ingolstadti Kloster Gnadenthalban levő Szt. Anna oltár főalakjaival (17. kép). Ezt a magas-domborművet Halm publikálta és az általa Matthäus Krenisszel azonosított altöttingi kapu mesterének tulajdonította; 7 az 1932-es landshuti Leinberger-kiállítás óta azonban a szakirodalom egységesen a nagy bajor mester művei közé sorolja. 8 Az oltár az oszlopok talapzatán elhelyezett évszám szerint 1513-ban készült és Lill, a Leinberger monográfia írója, jelentőségét a reneszánsz elemek aránylag korai jelentkezésében látja. 9 Közvetlen analógiaként két művet említ : Nicolaus Gerhaert berlini szobrát, mely azonban sokkal korábbi 10 és a bécsi Erzbischöfliches Dom- und Diözesanmuseum András kápolnájában levő Szt. Anna oltárt. 11 Az utóbbi gazdag építészeti kerete már teljesen reneszánsz, a középső Szt. Anna harmadmagával csoport kompozíciója azonban olyan közel áll az ingolstadtihoz, hogy Lill a kettő között közvetlen kapcsolatot feltételez. 12 A bécsi oltár felállításának éve 1512. Hans Leinberger ekkor (1511—1514-ig) fő5 Künstle, K. : Ikonographie der christlichen Kunst. I. Freiburg im Breisgau 1928. 330.; Kleinschmidt, B. : i. m. 217 — 251. 6 Hasonló jelenség ugyanebben az időben, hogy a Krisztus siratása kompozíciókból Mária és előtte a földön levő halott Krisztus csoportja mint önálló Piéta ábrázolás szerepel. R é a u, L. : Iconographie de l'art chrétien. II. Iconographie de la Bible. II. Paris, 1957. 143. 7 Halm, Ph. M.: Studien zur süddeutschen Plastik. II. Augsburg, 1927. Der Meister der Türen von Altötting —Matthäus Krentss. 9. old., 9. kép. 8 B u c h h e i t, H.—Lill, G.: Hans Leinberger, Hans Stethaimer. Ausstellung in Landshut. Kritischer Katalog. München, 1932. 19. old., 4 sz. 9 Lill, G.: Hans Leinberger. München, 1942. 102 — 107. Az építészeti keretnek a grafikában, elsősorban a könyvillusztrációkban kimutatható analógiái általában néhány évvel későbbiek. Talán a közeli Augsburgnak lehetett közvetítő szerepe a reneszánsz elemek elterjesztésében. A keret formailag tulajdonképpen a XV. századi olasz oltárok típusából ered, de az oszlopokat díszítő ornamentika jellegzetesen német reneszánsz. 10 L i 11, G. : i. m. 107. ; F i s c h e 1, L. : Nicolaus Gerhaert und die Bildhauer der deutschen Spätgotik. München, 1944. 1. kép, 27 — 28, 177 ; a szobor németalföld jellegét hangsúlyozza és a legkorábbi ilyen típusú Szt. Anna harmadmagával csoportnak tartja Németországban. T hi eme— Becker: Künstlerlexikon. XXV. Leipzig, 1931. 454. szerint Gerhaert-tanítvány műve. Általában 1460 — 70 közé keltezik. 11 S c h m i d t, J. : Die Andreaskapelle der Erzbischöflichen Dom- und Diözesanmuseum in Wien. Kirchenkunst VI, 1934. 26 — 27. ; D w o r s c h a k, F.— G Ohler, H.— Schmidt, J. : Führer durch das Erzbischöfhohe Dom- und Diözesanmuseum in Wien. Wien, 1936. 14. kép, 66 — 67. old. A bécsi St. Augustin templom sekrestyéjéből származik. Mesterénél sváb hatást feltételeznek. Lill, G. : i. m. 107. a bécsi oltárt Nicolaus Gerhaert köréhez kapcsolja, de ezt az állítását részletesebb elemzéssel nem bizonyítja. 12 L i 11, G. : i. m. 108.
