Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)

FREL, JIŘI: Egy Athéna-fej és egyéb meghatározások

EGY ATHÉNA-FEJ ÉS EGYÉB MEGHATÁROZÁSOK Az alábbi megjegyzések az e folyóiratban korábban közölt cikkek folytatásai.

1 Céljuk semmi egyéb, mint a Hekler-katalógusnak néhány közelebbi adattal való kiegészítése.

2 Köszönetemet fejezem ki Szilágyi János Györgynek támogatásáért és baráti segítségéért. 1. A 161. sz. fej (2—3. kép) Hekler szerint római férfi portréja. Szerinte a kopaszra borotvált fej és a vágás a bal halánték fölött kétségtelenül Isis-papra mutat, a szobor stílusa pedig még az etruszk portréművészet hatását tükrözi ; keletkezésének ideje « a kora köztársasági kor». A tüzetesebb vizsgálat azonban elkerülhetetlenül egészen más eredményekre vezetett. Mindenekelőtt, semmiképpen sem férfi ábrázolásáról van szó. Ha a « Venusnyakláncot » jelző három ránc a nyakon nem is összeegyeztethetetlen egy ifjú férfi képével, az anatómiai formák vitathatatlanul nőiek. Ez még a fej elnagyolt kidolgozása ellenére is nyilvánvaló : az arc kerek, az áll alig hangsúlyozott, az átmenet az egyik síkból a másikba — bár a faragásmód meglehetősen részletező — túlságosan lágy, a szemöldök íve szinte ki sem domborodik, az izmok játékát elfedő puha húsba burkolt csontozat alig érzékelhető, az ajkak derűs kifejezésűek. Ha az arckifejezés nem is tükröz semmiféle bájt és nem is mutat gyöngéd lélekre, nincs semmi jellegzetesen férfias vonás rajta. Másfelől, a fej semmiképpen sem ábrázol egyéniséget — a finom jellemzés nyomai ellenére nem portré —, inkább egy fajtára, típusra utal, semmint meghatározott személyre. Ennek felismeréséhez el kell tekinteni a « borotvált fejtől », amely valójában csak alapja volt a külön darabban ráhelyezett hajnak. A téves értelmezéstől megszabadított fej nyilvánvalóan egy nem-portrészerű görög szobor római másolata. Meghatározásához az látszik a legjobb útnak, ha megkíséreljük elhelyezni a klasszikus Athéna-ábrázolások sorában Myrónétól és a pheidiasi Athénáktól kezdve a Velletri-i Pallasig, a Farnese-Hope Athénáig és az Ince Blundel-i Athénáig. Ugyanazokat az arányokat, ugyanazokat a formákat találjuk rajta, mint ezeken — beleértve a « Venus-nyakláncot » is. A budapesti fej természetesen illeszkedik ebbe a sorba, és így értjük meg komoly arckifejezését is : akarat és gondolat uralkodik a tekinteten, a bátor szűzén, aki érzéketlen nemének gyengeségeivel szemben. 1

A Szépművészeti Múzeum Közleményei 8, 1956, 12 —19 és ugvanott 16, 1960. 120-123. 2 Die Sammlung antiker Skulpturen in Budapest, Wien, 1929. és ehhez L i p p o 1 d, G.: Philol. Wochenschr. 50, 1930. 1580-1583; Praschniker, C. : DLZ 52, 1931. 118 —121. Yö. még Sprincz E. : A Szépművészeti Múzeum antik szarkofág-töredékei. A Szépművészeti Múzeum Közieménvei 15, 1959. 71 — 80, és megjegyzéseinket : Listv filol. 9, 1961. 184 sk. 6 Bulletin 20 81