Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 20. (Budapest 1962)
FREL, JIŘI: Egy Athéna-fej és egyéb meghatározások
A javasolt értelmezés pontosabb megvilágítása előtt ajánlatos felhívni a figyelmet a budapesti márvány sajátosságaira, Nyilvánvalóan arra szánták, hogy széles büszttel egy szoborba illesszék be. A finom, de kemény arc ellentétben áll a törékeny nyakkal. A fej jobbra fordul és kissé előrehajlik ; mozdulatának megfelel az arc határozott aszimmetriája, amelynek az egész szobron tükröződnie kellett. A kopott felületen nincs modern beavatkozás vagy súlyosabb sérülés. A szemgolyókon erősebb a kopás. A részletek elnagyolt kezelése bronz eredetire enged következtetni. A másoló munkája nem olyan gyenge, mint ahogy első pillantásra vagy a reprodukciók alapján hinni lehetne. Bár semmiféle művészi igénye nincs, mégis elég pontosan adja vissza mintáját. A szemöldökök, a szemhéjak és az orr kidolgozása vázlatos, a fülek alig kiemeltek, de az izmokat jól érzékelteti a mester — különösen azokat, amelyek az állhoz feszülnek ; jól felismerhető az alsó állkapocs és a többi arccsont is. Kevés olyan jegy van, amelynek alapján a másolat keletkezési idejét meg lehetne határozni. A szemek belső sarkában szándékosan meghagyott fúrónyomnak önmagában nincs kormeghatározó értéke. Objektív bizonyítékok nélkül egy másolat pontos datálása mindig nehéz probléma. Ugy tűnik azonban, hogy a leegyszerűsített kidolgozás a másoló kézművesvoltáról tanúskodik, míg az igyekezet az anatómiai pontosságra, a formák száraz, sőt szinte leíró kezelése « jó korszakra », legkésőbb az i. sz. II. század első fele körüli időre mutat. 3 Egy pillantás a szoborra némiképpen megmagyarázza kedvezőtlen hatását, amelynek a fő oka mindenesetre a tíílméretezett és kopasz koponya. Ez talán akrolith szoborra utal, mint amilyen pl. a krimissai Apollón Alaios, bronz parókájával vagy a vatikáni Athéna. 4 Egyébként más Athéna-fejeket is ismerünk több külön készült darabból, de ezeknél sisakról van szó, mint pl. a bresciai Athéna vagy a koppenhágai kolosszális fej 5 esetében. Ezeknek a részleteknek a megvizsgálása után visszatérhetünk arra a kérdésre, hogy mi lehetett az eredeti mű, amelyet a budapesti szobor ábrázol. Ha az ikonográfiái azonosítás nem is okoz problémát — kétségtelenül Athénával van dolgunk —, a közelebbi meghatározás már nehezebb. Az arc organikus egységét a művész az egyes elemeknek kissé mellérendelő kezelésével alakította ki : ez a korai klasszikus művészet szigorú stílusú hagyományának felel meg, az V. század közepe táján. A kissé mélyen ülő szemek ugyanerre az időre utalnak. De tovább nehéz jutni — a másolat stílusa túlságosan elmosódott ahhoz, hogy ennél finomabb ítéletet megengedjen. Az eredeti meghatározása igen nehéznek látszik ; mindenesetre az említett elemeken kívül a kevéssé bemélyített szemek kidolgozása is az V. század közepe körüli datálásra mutat. A klasszikus Athénák sorozatából a pheidiasi Lémnia kínálkozik leginkább az összehasonlításra. 6 3 Gal. Geografica 47, most a Belvedere-ben, Gab. del Antiiioo. L i p p o 1 d, G.: Die Skulpturen des Yat. Museums III. 2, 514 sk., 234. tábla. 4 EA 194—6. 5 Nv Carlsberg Glvptothek 101 ; vö. uo. 103 is ; New York, Metropolitan Museum 29, 65, 220 (Richter). 6 Vö. L i p p o 1 d, G. : Griechische Plastik. München, 1950. 145 ; B e e a t t i, G. : Problemi fidiaci. Milano, 1951. 169 skk ; Müller, W. : szöveg Br. Br. 793 — 794. táblájához ; Kirsten, Neue Beiträge zur klassischen Altertumswissenschaft (Festschrift B. Schweitzer). Stuttgart, 1954. 166 — 177 és c folyóiratban 14, 1959. 116 —117; az 1925 előtti vita összefoglalása : L a m e r, H. : RE XII, 1897 s köv. ; ellenkező álláspontról Picard, Ch. : Manuel d'archéologie grecque, La sculpture IL Paris, 1939. 332 sköv.
