Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

PIGLER ANDOR: Az északi elem Lorenzo Lotto művészetében

gondolható el. A «cartellinó»-n csonkán fennmaradt név tulajdonosa, Giovanni Do . . . , rendelhette és küldhette az ugyanott megjelölt címzettnek, Messer Bartolomeónak, talán a Carpan nevű ékszerésznek, hogy tőle pénzt sürgessen, mégpedig, amint a nyilvánvaló célzásból kiolvasható, valaminő fuggeri méretű összegben. Másik feltevésünk szerint egy arcképgyűjtő, talán éppen a Fuggerek egyik olasz üzletfele készíttette gyűjteménye számára. Az «uomini famosi» képmásai tudvalevőleg igen keresettek voltak a cinquecento Eszak-Itáliájában. Csak felvetjük e lehetőségek gondolatát, kellő támaszpont hiányában azonban egyelőre kénytelenek vagyunk megválaszolatlanul hagyni a kérdést. Giovanni Bellini és Vincenzo Catena, mikor egy-egy Fuggert megörökítettek, felfogás- és előadásmódjuk velencei alaptulajdonságain mit sem változtattak ; érintkezésük az északi kultúrkörrel, annak egy-egy kiváló reprezentánsával csak átmeneti esemény volt. Ezzel szemben Lotto képét a jelen század elején nagyon is érthető okból nézték német munkának ; ilyesmi a másik két velencei mester művével sohasem történhetett volna meg. Ez az ellentét minden másnál beszédesebb fokmérője az annyit vándorló, annyifelé tekintő mester művészetében az állandó északi tényező kiemelkedő jelentőségének. PIGLER ANDOR