Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)

POPHAM, A. E.: Parmigianino rajzai a Szépművészeti Múzeumban

PARMIGIANINO RAJZAI A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A budapesti Szépművészeti Múzeum Parmigianinónak tulajdonított rajzai Schönbrunner—Meder

1 és Fröhlich-Bum

2 publikációi óta ismeretesek a kutatók előtt ; ezek közül az attribuciók közül azonban nem mindegyik bizonyult helyesnek. Az elhunyt Hoffmann Edith a Szépművészeti Múzeum Évkönyveiben megjelent kitűnő cikkei közül az elsőben

3 rámutatott arra, hogy a rajzok közül négy Parmigianino rajzai utáni másolat, amelyek Antonio Maria Zanetti előzetes vázlatai, chiaroscuro fametszetei számára. Fröhlich-Bum könyvében reprodukált két további rajz — a «Szerelmespar» és a «Kiralyok imádása>> — véleményem szerint nem Parmigianino műve. Az előbbi rajz szerzőségére vonatkozóan nem tudok javaslatot tenni, az utóbbi úgy tűnik, mintha ugyanattól a kéztől származna, mint azok a rajzok, amelyeket már régebben és kétségtelenül helyesen egy ismeretlen perugiai miniátornak, Cesare Pollinmek tulajdonítottak (1560—1639 k.). Most rátérek azokra a már publikált rajzokra, amelyek Parmigianino művei. Kevés megjegyezni való akad a leplet tartó, meztelen ifjút ábrázoló finom tanulmányról (30. kép),

4 mindössze annyi, hogy a tollrajz stílusa Parmigianino pályájának késői korszakára vall. Vessük össze nagy kutyával ábrázolt, feltételezett önarcképével a British Museumban.

6 Egy hátulról ábrázolt ruhátlan női alak vonzó tanulmányrajza (31. kép)

6 néhány alakkal kiegészítve a háttérben levő ablaknál —• Meder véleménye szerint — Dávid és Betsabe jelenetévé, de még valószínűbb, hogy a «Zsuzsanna és a vének» ábrázolásává alakult át, ugyanis az ablaknál lévő sommásan ábrázolt három alak egyike sem visel koronát, s megjelenésük is idősebb kort árul el. Mindenesetre a rajz eredetileg nem teljes, befejezett kompozíciónak készült. A művész vázlatát egy női akttanulmányával kezdte, és csak később rajzolta az épületet és a többi alakot. Az elhunyt Antal Frigyes Schiavonénak tulajdonította a rajzot és valóban bizonyos kapcsolat állapítható meg ezzel a művésszel, akinek egy hasonló, hátulról ábrázolt női akttanulmánya ismeretes a British Museumban (1851-3-3-966). E lapon azonban a karok helyzete eltérő. Nem kétséges, hogy a budapesti rajz való1

Schönbrunner, J. —Meder, J. : Handzeichnungen alter Meister. Wien. 1896-1905. 842, 915, 925. 2

Fröhlich-Bum,L. : Parmigianino und der Manierismus. Wien, 1921. 31, 32, 60, 61, 76, 91, 92, 96, 106. kép. 3

HoffmannE. : A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról. Az O. M. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. IV. Budapest, 1924-26. 168 — 171. Lásd reprodukálva a 171. oldalon Zanetti budapesti <<Pásztorok imádása* című rajzának egy további másolatát, amelynek eredetijét (Leningrád) Fröhlich-Bum publikálta. 4 Ltsz. 1929. Tollrajz, fedőfehér. 235x98 mm. A Poggi- és Esterházy-gyűjteményből. — Schönbrunner—Meder, 915. sz. 5 Reprodukálva : P o p h a m , A. E. : The Drawings of Parmigianino. London, 1953. LXXII. tábla. 6 Ltsz. 1887. Lavírozott tollrajz. Fedőfehér, rózsaszín alapozású papír. 150x139 mm. A Reynolds-, Poggi- és Esterházy gyűjteményből. Schönbrunner—Meder, 842. sz.