Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
PIGLER ANDOR: Az északi elem Lorenzo Lotto művészetében
Gerszi Teréz ismert rá Jakob Fuggerra, akit a történelem «a gazdag» melléknévvel emleget. Az azonosság annyira kétségtelen, hogy bízvást elmondható : az olasz portré és az angsburgi Szt. Anna-templomból származó, Fuggert heroizálva ábrázoló berlini faszobor (29. kép) között nagyobb a fiziognómiai egyezés, mint az augsburgi kereskedő két legnépszerűbb képmása, azaz Dürer müncheni festménye és az id. Hans Burgkmair rajza alapján készült fametszet között (28. kép). 20 Nincs tudomásunk olyan alkalomról, amikor Lotto színről színre láthatta volna a nagy kalmárt. Így tehát minden valószínűség szerint valamely német kéztől származó, igen hű képmást kellett másolnia. Az eset nem egészen magábanálló; ismeretesek a Libro dei conti-nak azok a sorai, amelyek szerint a mester 1540-ben unokaöccse, Mario d'Armanno számára, abból a célból, hogy az tovább ajándékozza Giovanni Battista Tristan nevű barátjának, megfestette Luther Mártonnak és feleségének képmását. 21 Megint nyilván német mintaképek felhasználásával. A két kisméretű festmény elveszett, de a róluk szóló adat így is megerősíti Lotto szerzőségét a budapesti képpel kapcsolatban, s viszont ez utóbbi némi fogalmat adhat amazokról. 22 Jakob Fugger 1525-ben halt meg, az 1538-ban készült budapesti festmény tehát posthumus képmás, mégpedig nagy térbeli és időbeli távolságban keletkezett képmás. Ez a kettős távlat magyarázza fagyos jellegét, az életközelség hiányát, a lélektani elmélyülés lehetetlenségét. Jakob Fuggert, a kapitalizmus előfutárát, egy 1521-ben Rómában kelt levél «nummorum rex»-nek nevezi, szinte apokaliptikus méretekre nagyítva az augsburgi polgár nemzetközi hatalmát. 83 Lotto is, eszmeileg, ilyen «di sotto in sù» perspektívába állította ezt a kivételes egyéniséget, mikor lényéből egyedül a «gazdag» melléknevet ragadta meg, és sommásan ezzel jellemezte, mert a tér- és időbeli távolság miatt csak ez a lehetőség állt nyitva számára. Felmerül a kérdés, milyen okból, milyen alkalomra készült Jakob Fugger posthumus képmása ? Nem egy olasz festőtől ismeretes portré az Itáliában is, főleg Velencében rendkívül tevékeny augsburgi kereskedőcsalád tagjairól. Giovanni Bellini 1474-ben a fiatal Georg Fuggert festette meg (Firenze, Contini Bonacossi gyűjtemény), 24 később pedig Vincenzo Catena egész pályájának legjobb portréját a grófi rangra emelkedett Raymund Fuggerről készítette (egykor Berlin, Kaiser Friedrich Museum). A Fugger-család egyik fiatal nőtagjának 1540 körül készült képmása egykor Earl of Rosebery gyűjteményében volt, Mentmore (Bucks.). Az utóbbi képet Berenson mint Paris Bordone művét közölte ; 25 a reprodukció alapján ítélve közelebb állónak látszik Lottóhoz. Ezek azonban az ábrázoltak életében, kétségtelenül a modellről festett képmások. A budapesti festmény keletkezése kétféleképpen 20 Vö. Lili, G. : Fuggerorum et Fuggerarum Imagines. Augsburg, 1938. — Lieb, N. : Die Fugger und die Kunst im Zeitalter der Spätgotik und der frühen Renaissance. München, 1952. 266 — 280. — A budapesti kép 1929-ben ki volt állítva Amsterdamban, Internationale eeonomisch-historische tentoonstelling, 229. sz. Az ábrázoltnak valódi kilétét akkor sem ismerték fel, bár ugyanazon a kiállításon szerepeltek Jakob Fugger hiteles képmásai is. 21 «Le Gallerie Nazionali Italiane» I. 1894. 123, 205. — Vö. Berenson, B. i.m. 113. 22 Luther Mártonnak és feleségének egy-egy képmása mint Albrecht Dürer munkája szerepelt 1709-ben Velencében, Gioigio Bergonzi gyűjteményének leltárában ; talán ezek voltak a Lotto festette darabok. Vö. Levi, CA.: Le collczioni veneziane d'arte e d'antichità dal secolo XIV ai nostri giorni, IL Venezia, 1900. 165. old., 264, 265. sz. 23 L i e b , N. : i. m. 281. 24 L i e b , N. : i.m. 30, 31. old., 12. kép. — Berenson, B. : Italian Pictures of the Renaissance, Venetian School. I. London, 1957. 211. kép. 25 Bor ens on, B. : Italian Pictures of the Renaissance, Venetian School. II. London, 1957. 1122. kép.
