Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 19. (Budapest 1961)
KOMORÓCZY GÉZA: Öt korai mezopotámiai pecséthenger
vagy témához még ennyire sem kapcsolódnak. S. N. Kramer sokrétű mitológiai és irodalomtörténeti kutatásai óta világos, hogy a Gilgames-történet egyre bővült, új meg új forrásokból gyarapodott, mígnem a ninivei változatban végleges alakját kapta meg. Nem lehetetlen tehát, hogy az eposz fejlődésének volt egy olyan szakasza is, amikor a cselekmény elsősorban a vadász-jelenetek köré csoportosult —• ez tükröződnék a képzőművészeti ábrázolásokban, jóval korábbi időkből, mint akár a legrégibb sumer szövegek. Legrain és mások elmoshatónak vélik a határvonalat a természeti vadász-jelenetek és a Gilgames-eposz hasonló jelenetei között. 12 Mi úgy véljük, hogy a megoldást a Gilgames-eposz történeti elemeinek pontos elemzése hozza majd magával : ezek elválasztása után esetleg igazolható lesz, hogy a történet és az azt feldolgozó irodalmi alkotások talán éppen azért voltak olyan népszerűek, mert szervesen össze tudtak épülni a korábbi időkből, a vadász és állattenyésztő társadalmak korából származó legnépszerűbb hagyományokkal. Ezért a henger ábrázolását végső fokon a Gilgames-eposz jelenetköréhez tartozónak tartjuk. 13 A hengert A. Moortgat stíluskronológiája szerint 14 az I. Ur-i dinasztia idejéből (i. e. XXV. század) származónak tartjuk, pontosabban a Mesanepadda-Lugalanda (a második) rétegből. Ezt elsősorban a már említett berlini henger párhuzama igazolja, 15 de azon kívül is számos stilisztikai egyezés, amely az e korból származó hengerek és a «Gilgames»-fríz között fennáll. Terminus post quem-et a bikaember megjelenése (Mesilim-kor) szolgáltat, ante quem-et elsősorban az alak-csoport (Figurenband) ilyen típusának kihalása az I. Ur-i periódusban. 16 2. Pecséthenger. «Gilgames», [«E nkidu», bika, oroszlán (6—7. kép). 17 Az ábrázolás az ún. harci jelenetek típusához tartozik. Három önálló részre bontható fel. la) Egyenesen felfelé néző, kihajló sarlószarvú bika, amelynek jobb mellső patája lóg, a bal pedig a vele szemben álló oroszlánon nyugszik, b) Nőstényoroszlán ( ?) tátott szájjal, felfelé csapott farokkal. Mindkét állat oldalnézetben. 2a) Bikaember ; jobb kezével kést döf az oroszlán hasába, baljával megragadja annak mellső lábát. Teste oldalnézetben van, szakállas arca félprofilban, szarva szembe fordul. Füle ( ?) mellől vízszintes vonalakkal jelzett maszk (prém ?) hullik le, vallanak vonalát követve. Farka lefelé lóg. b) Az oroszlán mint az 1. csoportban. 3a) Sapkás, szakállas ember, phallosa kirajzolva; a bika bal mellső lábát fogja térd alatt, baljában pedig fegyvert tart, amellyel a bika száját ragadja meg. Lába izmos, gondosan rajzolt. Sapkája valószínűleg bojtos lehetett, s ezt jelöli a fejen levő 12 L e g r a i n , L. : i. m. 13. 13 Véleményünk szerint módosítani kell a Moortgat, A.: i.m. 23. oldalán jelzett felfogást, amely szerint a mítosz és a képzőművészet termékenyítő kapcsolata az agadéi korban kezdődik. Ezt a szűkítést ugyanis nem tartjuk indokoltnak. A kapcsolat valószínűleg mindvégig fennállt, és kölcsönös volt, legfeljebb az mondható, hogy csak az agadéi kortól kezdődően tudjuk hiteles szövegekkel igazolni. A Gilgameê-eposz lényeges elemeiben kétségtelenül régibb, mint az I. agadéi dinasztia ! "Moortgat, A. : i.m. bevezető fejezeteiben, különösen 15. old. 15 Uo. 114. kép, és 1. a 19. oldalt is. "Moortgat, A.: i. m. 10, 16. Vö. M o o r t g a t — C o r r e n s , U. : OLZ LIV. 1959. 352. 17 Leltári száma: 51.2410. Anyaga: zöldes nefrit (2,7 — 2,9). Magassága 36 mm, átmérője a peremén 25 mm, a közepén 21 mm. Irodalom : Oroszlán, Z. — Dobrovits , A. : Az egyiptomi gyűjtemény. Vezető. Bp. 1939. 115. old. 26. szám.
