Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
BALOGH JOLÁN: Gótikus Madonna szobrocska Spanyolországból
országi szobrot. Felépítésének egyszerűsége, nagyvonalúsága, következetessége felülmúlja még a toledói szoborét is. Megérződik rajta, hogy felette közel áll a gótikus művészet legtisztább mintaképeihez, a francia szobrászathoz. A toledói csoport francia eredetét Weise is észrevette, és analógiaként Marie (Laon mellett) plébánia templomának Madonna-szobrát (25. kép) közölte. 6 A budapesti szobrocska segítségével azonban még jobban fel lehet deríteni ennek a típusnak az eredetét. A magasra felnyúló karcsú alak a függőlegesen leomló ruharedőkkel és a karok alá tűrt, szimmetrikusan elrendezett köpenyszárnyakkal oly klasszikusan tiszta kompozíció, hogy nem lehet meglepő, ha előzményeit a francia szobrászat legnagyszerűbb emlékei között találjuk meg. Es valóban a rheimsi katedrális egyik szobrában 7 (nyugati homlokzat, baloldali kapu — 20. kép) felismerhetjük ennek a típusnak az első megfogalmazását. A budapesti torzó drapériájának főmotívumai már világosan megmutatkoznak rajta. De vannak különbségek is, éppen mert a rheimsi szobor jóval korábban, feltehetőleg a XIII. század közepén készült. Ennek megfelelően az övkötés még nem olyan magas, és felépítésében még nincsen nyoma az S vonalnak. Viszont ez a vonal határozza meg egy ugyancsak XIII. századi szobornak, egy francia elefántcsont Madonnának 8 (Lugnano di Vazia, Parrocchiale di S. Maria in Categne — 21. kép) a felépítését. Ugyanezen a szobrocskán a budapesti torzó egyéb motívumait is megtaláljuk : a magas övkötést, a hoszszan lehulló öv-pántot, a függőlegesen leomló és lábnál enyhén megtörő redőket. Az utóbbiak szinte szószerint egyeznek. Jóval későbbi, már XIV. századi szobor Montigny-Les-Cormeilles Madonnája (22. kép), 9 amelyen ugyanezek a drapéria-motívumok tűnnek fel, de már későbbi változatban, viszont Mária jobb karjának elhelyezése a Jézus-gyermek bal lába alatt azonos a budapesti szoboréval, úgyszintén a köpenyszárnynak a jobb kar felett kibukkanó csomója. Mindebből következik, hogy a budapesti torzó prototípusa kétségtelenül Franciaországban fejlődött ki a XIII. század második felében. Ennek a prototípusnak pedig a legkorábbi spanyol változata éppen a budapesti szobrocska. Viszont a toledói csoportba tartozó három szobor pedig ennek a típusnak némileg későbbi változata, talán újabb francia mintakép, olyanféle szobornak mint a Marle-belinek a hatására. A későbbi stílusfok megmutatkozik mind a részletezőbb, gazdagabb drapériavetésben, mind pedig a Jézus-gyermek beállításában. A budapesti torzón a Bambinónak Mária jobb kezén nyugvó bal lába és hátranyúló jobb lába határozott, átlós vonalban helyezkedik el. Ez a részletmotívum első csírájában az elefántcsont Madonnán tűnik fel és végső formájában a Montigny-Les-Cormeilles Madonnáján, annak jeléül, hogy ezek tipológiailag összefüggnek. Viszont ez a motívum hiányzik a toledói csoport szobrairól, azokon a Bambino elhelyezése szabadabb, realisztikusabb. Tehát valamivel későbbi változatot képviselnek, az illescasi és a palenciai pedig már spanyolosabb átfogalmazást is. A francia prototípus általában nagyon kedvelt lehetett. Franciaországban is számos késői változata készült a XIV. században, mint például Saint Lo (Manche) Le Bon Sauveur nevű templomának, Caen (Calvados) ferences kápolnájának és Colombiers (Orne) templomának Madonnaszobrai (23. kép). 10 6 Weise, G.: op. cit. II. Text. 71. 7 V i t r y, P. — B r i è r e, G.: Documents de sculpture française du moyen âge. Paris, 1904. LXIV. tábla. 8 M o r t a r i, L.: Opère d'arte in Sabina. Roma, 1957. (A „Mostra di Rieti" katalógusa). 67 — 68. old. 57. sz. 9 Vi try, P. — Briè re, G.: id. m. XCV./3. tábla. 10 F o r s y t h, W. H.: The Virgin and Child in French Fourteenth Century Sculpture. The Art Bulletin XXXIX. 1957, 174. old. 15, 16, 17. kép.
