Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
BALOGH JOLÁN: Gótikus Madonna szobrocska Spanyolországból
A történelmi proveniencia és a stílustörténeti problémák mellett fontos kérdés még a szobrocska eredeti rendeltetésének felderítése. Ennek a problémának a megoldását azonban csak feltevésekkel közelíthetjük meg. A szobrocska kis méretei arra vallanak, hogy házi oltárkában állhatott és az otthon áhítatát szolgálta éspedig különleges célzattal. Ugyanis Mária attribútumai, a hosszú öv, a szüzesség jelképe 11 és a hatágú csillag-alakú 1- mellboglár, arra engednek következtetni, hogy a prototípus valamilyen nevezetes kegyszobor lehetett, ezért is készült róla ennyi változat. Tehát a szobrocska olyanféle feladatot tölthetett be, mint az egykorú, de jóval költségesebb kis elefántcsont szobrok a különféle házioltárkákban. De még más gondolat is felmerülhet. A kitűnően felépített szobrocska szinte példaszerűen mutatja be egy monumentális szobor minden lényeges vonását, még hozzá olcsó, egyszerű anyagban. Vajon nem lehetett-e szoborminta, a típus vándorlás eszköze? Vajon a monumentális szobor-típusok csupán csak mintarajzok nyomán terjedtek-e, avagy ilyen kisméretű, könnyen szállítható szobor-mintaképek segítségével váltak messze földön ismeretesekké ? Oly probléma ez, amely el nem dönthető. De a budapesti szobrocska ismeretében számolni lehet és kell is vele. Az utolsó probléma : a szobrocska készítésének ideje. Ennek a kérdésnek a megoldására a francia mintaképek, a rheimsi szobor és a lugnanoi elefántcsont biztos tájékoztatásul szolgálnak. Mindkettő kétségtelenül a XIII. században készült, úgyszintén ekkor alakult ki a francia prototípus. Ennek spanyolországi változatait (Toledo, Illescas, Palencia) viszont feltehetőleg a XIV. század első felében faragták, a legkorábban a toledóit a XIV. század elején. A francia mintaképek és a toledói szobor közé illeszthető be a budapesti torzó, ennek következtében készítését mintegy 1300 köré, vagy a XIV. század legelejére tehetjük. Az aránylag korai dátumot megerősítik az egyes részletformák is, különösen pedig Mária fátyolkendőjének hátul lehulló, szigorúan szimmetrikus, lapos redői (18. kép). 13 Mindezek a kortörténeti, műhelytörténeti és tipológiai kérdések a kis torzót jelentőssé teszik. Szobrocskánk valójában egy elveszett kitűnő francia, monumentális szobor típusát őrizte meg spanyol változatban. BALOGH JOLÁN 11 B e i s s e 1, St.: Geschichte der Verehrung Marias in Deutschland. Freiburg in Breisgau, 1909. 295, 328. (Freiburg in Breisgau, a Münster főhajójának Madonnája hosszú övvel). 12 A csillag a Bibliában messiási jel (IV. Mózes 24.17.; Jelenések könyve 22. 16.). Később a csillag jelképet Máriával kapcsolták össze. Nevét ,,stilla maris"-ra (a tenger cseppje) magyarázták, majd ebből kialakult a „Stella maris" mint Mária jelképe. Szent Ambrus Máriát hajnal csillagnak nevezi. (Dr. Galla Ferenc professzor közlése.) A hexagramm, a hatágú csillag már az ókorban ismert jel volt, zsidók és nem zsidók is használták. A zsinagógákban mint David paizsa (magén David) szerepel. (Dr. Schreiber Sándor, az Orsz. Rabbiképző Intézet igazgatójának közlése.) A Mária-szobrocskán a hatágú csillag alkalmazásának messiási jelentősége van : Mária Dávid ivadéka, Jézus Dávid fia. (Dr. Galla Ferenc professzor megállapítása.) 13 Giovanni Pisano pratoi Madonnáján (Madonna della Cin tola) — mely 1312 után készülhetett — ugyanez a fejkendő-motívum már sokkal gazdagabb változatban jelentkezik. (Carli, E.: Sculture del Duomo di Siena, Torino, 1941. 80. kép.)
