Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Görög—egyiptomi Apis bika az i. e. VI. századból
tikusabb ábrázolásmódnak adja át. Az így adódó időhatárok közé kell helyezni a budapesti Apis szobrocska készítését is, amelyet ezek szerint görög mesternek kell tulajdonítanunk, aki korának görög ábrázolásmódját, legalább részben, egyiptomi szkéma szerint készített darabra vitte át. Elvben ugyan annak a lehetősége is fennállna, hogy egyiptomi mestert tételezzünk fel, történeti okokból azonban ezt a feltevést ki kell zárnunk. Alig képzelhető el, hogy az i. e. VI. sz. első felében, vagy közepe táján egyiptomi műhelyben arra a gondolatra jutottak volna, hogy a nagy tömegben, szilárd szkéma szerint készülő Apis kisbronzok egyikét-másikát éppen a görög művészet vonásaival ruházzák fel. Ezzel szemben, mint látni fogjuk, az Egyiptomban élő görögök között ebben az időben már megvolt az alapja annak, hogy az általuk ismert és tisztelt szent bika képét részben a saját ízlésük szerint dolgozzák ki. A budapesti Apis szobrocska készítését ezek szerint a következőképpen kell elképzelnünk. A görög mester, aki nyilvánvalóan Memphisben, 18 valószínűleg az i. e. VI. sz. közepe körül a darabot készítette (talán görög megrendelésre), munkájához természetes módon az egyiptomi szkomat vette alapul, és azt az akkor szokásos és fejlett egyiptomi technika segítségével dolgozta ki. A viaszmodell egyes részeit valószínűleg egyiptomi műhelyben készített negatív mintákból öntötte, vagy egy egyiptomi szobrocska leformázásával készítette. A viaszmodell összeillesztése után azonban az egyiptomi Apis szobrocskák díszítő rajza helyett, azt a maga görög módján átértelmezve és pótolva, olyan felületi rajzot karcolt a modellre, amilyet a korabeli görög vázafestészet állatalakjain látott, s amely megfelelt a valóság visszaadására vonatkozó igényeinek. Nem mulasztotta el azonban, ha utólag is, az állat homlokára tenni a háromszögletű foltot, amely félreérthetetlenül jelezte ábrázolásának tárgyát. Az így elkészült szobrocskát aztán minden bizonnyal a memphisi Apis-temető szentélyében ajánlották fel. Az egyiptomi Apis szobrocskáknak az i. e. VI. sz. közepén készített görög ízlésű variációja kétségkívül meglepő, történetileg azonban egyáltalán nem rendkívüli jelenség. Az Apis kultusz 19 egyike Egyiptom legrégebben kimutatható állatkultuszainak, jelentősége azonban csak az Újbirodalom második felétől kezdett növekedni, s ezt követően egyre nagyobb szerepet játszott az ország vallásos életében. Különösen a késői kornak azok a dinasztiái, amelyek Memphisben székeltek, elsősorban a Psammetichidák uralkodóháza támogatták a szent bika kultuszát, amely alattuk rendkívül fellendült. Két gócpontja, a memphisi Apieion (az élő bika szentélye) és a saqqarai Sarapieion (a halott bikák temetkező helye) nemcsak az uralkodók kegyét, hanem a nép legszélesebb tömegeinek hódolatát is elnyerte, úgyhogy az i. e. VII. sz. közepétől kezdve ez a kultusz Egyiptom, de különösen Memphis számára már a legfontosabbnak számított. Éppen ez az időpont az, amelytől kezdve a görögök, mint a saisi dinasztia fáraóinak zsoldosai, tartósan is megvetették lábukat Egyiptomban, és kereskedelmük előtt is megnyitották az ország határait. Amasistól kezdve a görög csapatok és telepesek fő centruma Naukratis mellett Memphisben volt, 20 ahol a görögöknek alkalmuk volt megismerkedni a híres és 18 Memphis nemcsak központja, de egyedüli helye is volt a mindenkor egy példányban tisztelt Apis bika kultuszának. Itt került elő — egy-két kivételtől eltekintve — Apis kisbronzok százakra rúgó tömege, amelyeket A. Mariette a sakkarai Serapeum ásatásakor talált, és amelyeket a rablóásatások juttattak a műkereskedelembe. 19 Zimmermann: Die ägyptische Religion (1912) 94 kk.; K e e s, H. ; RE XV (1931) 680 k.; Otto, E. : Beiträge zur Geschichte der Stierkulte in Ägypten (1938) passim; Bonnet, H.: Reallexikon (1952) 46 kk. 20 Kees, H.: RE XV (1931) 670 k.; Kienitz, Fr. K.: Politische Geschichte (1953) 45 ; Roebuck, C: Ionian Trade and Colonization (1959) 135,10.
