Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Görög—egyiptomi Apis bika az i. e. VI. századból
igen népszerű Apis és Osiris— Apis kultusszal. Érthető, hogy a görögök csakhamar az Apis bika tisztelői közé léptek és a maguk módján állást foglaltak az egyiptomi főváros híres kultuszával kapcsolatban. Az Egyiptomban élő archaikus görögségnek és az Apis bikának a kapcsolatát kisszámú, de világos bizonyságú adat igazolja. A British Museum birtokában levő Apis kisbronz1 talapzatán levő görög felirat 22 tanúsága szerint az i. e. VI. sz.-ban egy Sokydés nevű dór származású görög hagyományos típusú Apis szobrocskát ajánlott fel a memphisi istenségnek. A dedikációban szereplő istennév (Panepi) Apisnak egyik névformáját adja vissza görög átírásban. Első ízben Hérodotostól (II 38, 153, III 27 kk.) értesülünk arról, hogy az Egyiptomban élő görögök körében általánosan elterjedt volt az Apis bika azonosítása a görög mitológia egyik alakjával, Epaphossal. Ez az interpretatio graeca az Io-monda egy részét képezi, 23 amely eredetileg argosi helyi mítosz volt, a görögség Egyiptomba való behatolásának idején azonban egyiptomi elemekkel telítődött. Epaphosról, Ionak Egyiptomban született fiáról azt mesélték, hogy Memphist, a Nílus leányát vette feleségül, megalapította Memphis városát, és mint egyiptomi király számos utódot hagyott hátra, akik közül elegendő csak Danaosra és Aigyptosra utalni, a másik közismert egyiptomi vonatkozású görög monda hőseire. Az Io—Epaphos monda egyiptomi részletei az Egyiptomban megtelepült görögség körében keletkeztek, de hamarosan elterjedtek az egész görög világban, és az epikában és drámában irodalmi feldolgozást is kaptak. Epaphosnak Apissal való azonosítása már ekkor, vagy valamivel később jött létre, valószínűleg Memphisben, de hosszú ideig csak az egyiptomi görögök körében élt, amíg Hérodotos révén helyet kapott az irodalomban. Az Apis kultusz másik görög interpretációja névbeli hasonlóságon alapult : az Apis nevű peloponnésosi hérost azonosították a memphisi istenséggel (Hp), azt mesélve, hogy Apis argosi király kíséretével távozni kényszerülve, hazájából Egyiptomba hajózott, és megtelepedvén, halála után istenként tisztelték. 2 * Ezek a mitikus interpretációk igen jellemzőek az idegenbe került archaikus görögségnek arra a törekvésére, hogy az új környezetet és annak múltját valamiféle „történeti", helyesebben mitikus összefüggésbe hozza szülőföldjével és saját hagyományaival. Az idegen istenségeknek a saját isteneikkel való azonosítása volt az a spontánul kialakuló forma, amelynek révén a görögök úgy tisztelhették új lakóhelyük isteneit, hogy közben saját vallásos világképüket sem kellett megtagadniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyiptomi görögök teljesen görög istenként tisztelték volna az Apis bikát. Hérodotos, aki az V. sz. közepén járt Egyiptomban, a legjobb tanú arra, hogy az ott élő görögség, amelytől Hérodotos értesüléseit elsősorban szerezte, részletekbe menően ismerte az Apis bika kultuszát, a vele kapcsolatos papi előírásokat és népi hiedelmeket. A memphisi görögök, Hérodotos tanúsága 21 Walters: Catal. of Bronzes Brit. Mus. (1899) 3208 sz.; Murray, A. S.: AA 1899, 205 ; Roscher: Roschers Lex. III, 1532 ; Roeder, G.: Ägyptische Bronzewerke (1937) 41. 22 Preisigke: SBI 2059; S p i e g e 1 b e r g, W.: JEA 12 (1926) 34, XI, 2. tábla; Wilcken, U. : UPZ I (1927) 25; Rusch, A. : RE XXVIII (1949) 589. 23 Epaphosra vonatkozólag lásd: Schultz: Roschers Lex. I (1884—6) 1278; Wiedemann, A.: Herodots zweites Buch (1890) 547 k. ; E s c h c r : RE V (1905) 2708 k ; Robert, C: Die griechische Heldensage I (1920) 256 kk. ; Eitrem: RE IX (1916) 1732 kk., passim; Gruppe, O.: Griechische Mythologie (1906) lásd a regisztert; Hopfner, Th. : Plutarch über Isis und Osiris II (1941) 174 ; Bonnet, H. : Reallexikon (1952) 51. 24 Meyer, E.: Roschers Lex. I (1884 —6) 421 ; Roscher: uo.; Robert, C: Die griechische Heldensage I (1920) 260 k.
