Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)
CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Görög—egyiptomi Apis bika az i. e. VI. századból
gal. A budapesti szobrocska vonalrendszerének analógiáját csak az archaikus görög művészet anyagában találhatjuk meg, itt viszont olyan szembetűnően azonos formában, ami szerves összefüggés feltevését követeli meg. A korinthosi vázafestészetben az állatok testén az egyes testrészeket elválasztó, valamint az izmokat jelző vonalak alkalmazása már a protokorinthosi periódusban kezdődik, fokozódik az átmeneti korszakban, a korakorinthosi csoportban pedig már érettségének teljes fokára jut. 11 Ez a jellegzetes vonalrendszer, amely az anatómiai szerkezetet naiv módon, dekoratív belső rajzzal juttatja kifejezésre, tovább folytatódik a közép- és késő korinthosi vázafestészetben. A fejlődés tendenciája a vonalrendszer szkematikussá válása, majd leegyszerűsödése volt. 12 Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg, ha nem is ennyire karakterisztikus formában, az attikai vázafestészetben is. 13 Az athéni vázafestészetben, amely a korinthositól eltérően egyenes vonalban fejlődött tovább az archaikus kor végén, megfigyelhetjük, hogy a század utolsó negyedében az ornamentális vonalrajz egyre inkább háttérbe szorult, és helyét a valóságos anatómiai, illetve plasztikai szerkezetet sokkal realisztikusabban jelző, és a megelőzőnél mértéktartóbb belső rajz foglalja el, amely már Andokidésznél világosan jelentkezik. Az archaikus szobrászatban a test vonalas tagolására a legjobb példa a korfui templom oromcsoportjának két állatfigurája, amelyeken nemcsak a testrészek elhatárolása és a csontok, valamint izmok jelzése, hanem még a szőrzet foltjainak érzékeltetése is grafikus jellegű bemetszésekkel történt. 14 A görög kisbronz plasztikában a fejlődés a vázafestészetnél megfigyelhető irányban haladt. A VII. sz. végén kezdődik a bekarcolt vonalrajznak anatómiai értékek jelzésére való alkalmazása. 15 Az i. e. VI. sz. első felében az állatfiguráknál a bekarcolt vonalak félig már plasztikai idomokká fejlesztett, de még mindig grafikus jellegű bevágásokkal kombinálva szerepelnek. 16 A budapesti Apis kisbronz felületi rajzának igen jó párhuzamát találjuk meg a British Museum birtokában levő, Lukániából származó lovas szobrocska 17 rajzában. A ló lábainak a törzstől való elválasztása és a hátsó combok izomzatát jelző parallel vonalak az Apis szobrocska megfelelő részleteihez igen közel állnak. A példák számának további szaporítása nélkül is nyilvánvaló, hogy az Apis kisbronznál megfigyelt vonalas test-tagolás a korai archaikus görög művészetre (mintegy az i. e. VII. sz. utolsó negyedétől az i. e. VI. sz. utolsó negyedóig terjedő időben) jellemző. A geometrikus művészet idején ez a tagolás még nem fejlődött ki, a későarchaikus és koraklasszikus művészetben viszont már eltűnik, s helyét realisz11 Lásd a mellső lábakat mintegy folytató váll-vonalat és a hátsó comb több parallel vonallal való tagolását: P a v n e, H.: Necrocorinthia (1931) 191 t., bika alaknál: 25,4 t, 523. sz. 12 Payne, H.: id. m. 30,37 t. 13 Korai fekete alakos vázákon (i. e. VII. sz. vége — VI. sz. eleje) : B e a z 1 e y, J. D.: The Development of Attic Black-Figure (1951) 6,1 t. ; Lydosnál : B e a z 1 e y, J. D.: i. m. 16. t. 14 Bodenwald t, G.: Altdorische Bildwerke in Korfu (1938) 20 kk. táblák. Különösen szembetűnő a test belső mintázásának grafikus jellege a korai kuros-szobroknál, lásd Als cher, L.: Griechische Plastik I (1954) 68 kk. táblák. 15 Két tarentumi műhelyben készült szobrocska Berlinben: Jantzen, U.: Bronzewerkstätten in Grossgriechendland und Sizilien (1937) 26,2 — 3. sz., 29 k, 8. tábla, 34 — 37 sz. — A bekarcolt belső rajz előzményeit a geometrikus kisplasztikában az jellemzi, hogy a bekarcolt vonalak még teljesen dekoratív célt szolgálnak, vagy inkább a szőrzet vagy tollazat érzékeltetését célozzák. Lásd erre : Hill, D. K.: A JA 60 (1956) 35 kk., 28/1—4 t. Az előbbiekben idézett darabokra Szilágyi János György volt szíves felhívni figyelmemet. 16 Pl. Neugebauer, K. A.: Antike Bronzestatuetten (1921) 36 kk. 20. kép. 17 Neugebauer, K. A.: id. m. 66 k. 35. kép.
