Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

KISS ÁKOS: Koracsászárkori oszlopfő a Szépművészeti Múzeumban

stílusirányzat a claudiusi ház uralmának utolsó évtizedeiben feltűnt, sőt már Claudius idején vannak olyan jelenségek, amelyek kialakulása irányába mutatnak.

12 A fejezet levelei, az akanthusindák sem az augustusi idők száraz, hűvös rajzú, józan formáit mutatják már; amint említettük, a csigalevelek formái húsosak, duzzadok, a középvoluták egy-egy ötszirmú rozettája hasonlóan életteli. Az augustusi korban még ezek is száraz, cizellált rajzúak, a Claudiusok korának későbbi évtizedeiben azonban egyre duzzadtabbak. Még leginkább az akanthuslevélsor emlékeztet az augustuskori fogalmazásra. Ugyancsak az augustusi, sőt még részben az azt megelőző idők formázták át rómaivá a középvoluták indázatait. Ennek a hatásos, igen elterjedt motívumnak az indítékait a pergamoni hellenizmus körében találták meg.

13 Mindenesetre a Szépművészeti Múzeum fejezetének volutáin már nem találjuk meg az augustusi idők pontos, pedáns „empire" jellegét, a formák kiteltek, előrehaladást mutatnak azon az úton, amely végül is az elemek egybeolvadásához vezetett.

14 Az Augustus—claudiusi épületplasztikáról általában igen keveset tudunk. Összefüggő épületkomplexust alig ismerünk. Ennek főként a nérói tűzvész az oka, amely után a legtöbb épületet legalábbis újjáépítették. A kevésszámú jobban datálható példány között, a néhány Róma-városi mellett több olyat találunk máshol is a birodalom területén, amelyen megjelenik az az irányzat, amelyet a Szépművészeti Múzeum oszlopfőjén már előrehaladottabb fokon látunk. így elsősorban Dél-Galliában (pl. Vernégue-ben, Ernaginum),

15 de Dalmatia-ban, a Nyugat-Balkánon is. így a császárkor korinthosi fejezetei között az általánosabb tulajdonságok tekintetében az Augustus-kori és az azt követő évszázadokban keletkezett építmények díszei, a Jupiter Victor, a Divus Julius templom, távolabb Zara, S. Remy, Vienne oszlopfejezetei képezik azt a kört, amelybe darabunk is beletartozik ; a szűkebb csoportot jelentő középvolutás díszítésűek közül pedig abba a sorozatba illik, amely KözépTtáliában, Róma környékén még a köztársasági kor utojsó éveiben alakult ki és amelynek valamivel későbben már északabbra és szinte egyidejűen Dél-Galliában is több változatát ismerjük. Az észak-itáliaiak közül különösen az aquileiai csoport figyelemre méltó

16 a budapesti fejezettel való feltűnően közeli rokonsága miatt. A Szépművészeti Múzeum fejezetének motívumai azoknak az eredményeknek részei, amelyekkel a római épületszobrászat az ókori díszítőformakincset önállóan gazdagította, cáfolatául azoknak a nézeteknek, amelyek szerint a római épületplasztika csak a már meglevő hellenisztikus formákat díszítgette, alakította némileg tovább.

17 KISS ÁKOS 12 Blanckenhagen, P. H. : Flavische Architektur und ihre Dekoration. Berlin, 1940. 87. 13 K r a u s, T. : Die Ranken der Ara Pacis. Ein Beitrag zur Entwicklungsgeschichte der augusteischen Ornamentik. Berlin, 1953. 68. old., 2. tábla. 14 S c r i n a r i, V. : id. m. 47. 15 W e i g a n d, E. : Die Stellung Dalmatiens in der römischen Reichskunst. Strena Buliciana. Zagreb—

Split, 1924. 85. 16 Scrinari, V. : id. m. 49 — 50. sz., az I. sz. 1. feléből, 52, 54. sz. a flaviusi korból, az 58. sz.-t véleményem szerint túl későre, i. sz. 190 tájára helyezi. 17 Noack, F. : Die' Baukunst des Altertums. Berlin, 1910. 55.