Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 17. (Budapest 1960

KISS ÁKOS: Koracsászárkori oszlopfő a Szépművészeti Múzeumban

levélsort és a középcsigákat. A középvoluták ötletét talán éppen ezek a sarokcsigák adhatták. így tehát az eredetileg pilaszterfőn — síkban ható építészeti elemen — kialakult díszítőelemféle, a középvoluta a valóságos oszlopfőkre is átkerült. Ez korán megtörténhetett, mert már az augustusi korból ismerjük Kóma-városi, pompeji példáit. Ez a volutás fejezetféle egyaránt elterjedt a koplasztikában és az azt nagy könnyedséggel utánzó stukkóarchitektúrában, sőt a II. stílustól kezdve a pompeji, stb. falfestészetben is fel-feltűnik. Jól felismerhető a Earnesina ház freskóin és a római Museo Nazionale egy töredékén is.

5 Eredetileg több, más változata is volt, közülük azonban ez a líra-alakú forma terjedt el legáltalánosabban és élt is a legtovább. Az augustusi évtizedek után a claudiusi korban végig megtaláljuk ezeket a középvolutás fejezeteket, de népszerűségük a flaviusi ,,barokk" idején is tartott. Aquileiából a severusi kor elejéről is említenek hasonlókat ; eszerint divatjuk a II. sz. folyamán végig megmaradt volna, lehetséges azonban, hogy ezeknek az idejét túl későre helyezték.

G A római S. Lorenzo Euori ilyen fejezetei bizonyára már másodlagos felhasználásúak (spoliák). Elterjedésük határai az erősen romanizált provinciák határaival esnek egybe. Eelső-ltáliában és a Pó síkságon már az augustus—claudiusi időkben feltűnnek, így Aquileiából az I sz. közepéről több példányt is ismerünk (2—3. kép).

7 LélGalliában, inkább Narbonensisben a flaviusi kortól biztosan előfordulnak, így Aix en Provence-ban stb.

8 A meglehetősen nagy kőfaragói jártasságot igénylő finom akanthusinda-mintázat az alacsonyabb művészi szinten mozgó provinciákba nem jutott el. Az egykori hellenisztikus világban, Kelet felé is alig találkozunk hasonlókkal (Didyma, Pergamon), ezek is az i. sz. I. századból valók. Ez a körülmény fényt vet az ottani átvétel időszakára,

9 de a „birodalmi művészetnek" az I. század fordulójától kezdődő egyre erőteljesebb, kelet felé is terjedő térhódítását is tanúsítja. A Szépművészeti Múzeum oszlopfőjét az elmondottak alapján az i. sz. I. századba kell helyezni, származási helye valószínűleg az előkerülés helye, Róma vagy környéke lehetett. Nyilvánvalóan nem valamilyen kiemelkedő építészeti alkotáson foglalt helyet; nem találjuk meg rajta a kor elsőrendű ilyen alkotásaira jellemző túldíszítettséget; ezeknek készítői gyakran még az abacus oldaléleit is szinte cizellált finomságú kyma stb. sorokkal ékesítették és nem elégedtek volna meg a levélsoros sarokcsigák egyszerűbb megoldásaival sem. A fejezet jó minőségű mészkőanyaga (travertino) Róma város i. sz. I. századi kőfaragásában általánosan kedvelt. A márványfélék inkább csak a nérói, vespasianusi időktől lettek általánosabbak,

10 s így a fejezet anyaga is azt valószínűsíti, hogy ez az i. sz. I. század közepén, Caligula vagy Claudius korában készülhetett. Erre mutatnak stílussajátságai is. Mintha levelei az augustusiakéhoz képest merevebbek, ügyetlenebbek volnának.

11 A modellálás már a flaviusi ,,barokk" jegyeit mutatja. Ez a 5 Eonczewsky, K. : id. m. 7. 0 Scrinari, V. : I capitelli romani di Aquileia. Padova, 1952. 58. sz. 7 Scrinari, V.: id. m. 49 — 50. sz. 8 Ronczewsky, K. : id. m. 12. 9 Ronczewsky, K. : id. m. 101. 10 Kiss Á. : Bulletin du Musée Hongrois des Beaux Arts n° 6 (1955) 76. 11 G e r k a n, A. v. : id. m. 200.