Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
GERSZI TERÉZ: Délnémet manieristák rajzai
kimértség, megcsontosodott konzervativizmus és bizonyos provincializmus árad ezekből a rajzokból. Úgy tűnik, hogy a jelentősebb délnémet mesterek közül Rottenhammert érintette legkevésbé a manierizmus egész Európát meghódító stílusáramlata, és ő ragaszkodott legtovább az olasz renaissance kánonná merevedett formuláihoz. Rottenhammernek ezzel az újonnan meghatározott, késői alkotásával rokon témájú és kompozíciójú gyűjteményünknek egy másik, eddig ismeretlen bajor művész munkájaként szereplő rajza (53. kép). 14 Érdekes, hogy a Mária mennybeérkezését ábrázoló kompozíció-vázlatot az Esterházy-gyűjteményben Christoph Schwarz művének tartották. Valószínűleg a típusok hasonlósága alapján (ami különösen az angyalokra vonatkozik) sorozhatták a rajzot Schwarz munkái közé, bár az alakok vaskosabbak, mozdulataik esetlenebbek, rajzuk keményebb, a fényárnyék kontraszt jóval élesebb, erőteljesebb, mint a jeles müncheni mester rajzain. Ez az oltárképhez készült vázlat feltehetően kivitelezésre is került, legalábbis a rajz négyzethálós beosztása erre enged következtetni. A kompozíció alsó zónájában ábrázolt bőköpenyes alakok zárt, nyugodt csoportjával szemben az égi jelenet szereplőinek mozgalmassága szinte barokkos jellegű. Az ecsetrajz erőteljes fényárnyék kontrasztja —amely mellett a kontúrrajz esztétikai szerepe egészen eltörpül— csak fokozza ezt a hatást. Hasonló típusú alakokkal és ugyanilyen erőteljes fényeffektusokkal találkozunk gyűjteményünk két szignált és datált rajzán, amelyeket Augustin Braun kölni mester készített. Az egyik, az öreg Tóbiás megvakulását ábrázoló, 15 1609-ből való és egy hat lapból álló metszeten is kivitelezett sorozat egyik darabja. Az öreg férfi, vagy a mögötte álló, profilban ábrázolt gyermek hasonmását ismerhetjük fel az újonnan meghatározott rajzon a szentek csoportjában és a muzsikáló angyalok között. Azonos a két vázlat rajzmodora is ; az ecsetrajzzal elért erőteljes kontrasztok és az erőtlen kontúrrajz együttese. További egyezéseket figyelhetünk meg gyűjteményünk másik, illetve másik két Braun-rajzával (54—55. kép), 16 amelyek feltehetően egy triptichon két oldalszárnyához készülhettek. Egy kézre vallanak a mindhárom lapon szereplő kis angyalalakok, az arcok részletformái és a gazdag redőzetű köpenyek játéka. A kínszenvedés eszközeivel ábrázolt angyalok rajza 1610-ben keletkezett, nem sokkal későbbi lehet a Mária mennybeérkezését ábrázoló vázlat sem. A manierista és a korabarokk elemek keveredése az 1600 körüli stílusváltozás jellegzetessége, amely egy-két évtizeddel későbben kezdődött és tovább tartott a fejlődésben elmaradottabb művészeti központokban. GERSZI TERÉZ 14 Ltsz. 439. „Bajor művész 1600 körül": Mária mennybeérkezése és szentek csoportja. Toll, ecset, tuss. 412 X 237 mm. Esterházy (E. 20,8. Ch. Schwarz). 15 Hoffmann, E.: A Szépművészeti Múzeum néhány németalföldi és német rajzáról. Az Orsz. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei V. Budapest, 1930. 128 —129. old., 34. kép. 16 S c h ö n b r u n n e r, J. — Meder, J.: Handzeichnungen alter Meister aus der Albertina und anderen Sammlungen XII. Wien, 1908. 1376. sz.
