Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)

GERSZI TERÉZ: Délnémet manieristák rajzai

jellegzetes példája. A kompozíció és a főalakok Tiziano müncheni Töviskoronázására (München, Alte Pinakotek) emlékeztetnek. Azonban a nagy velencei mester csupán néhány alakra szorítkozó, szűkszavú, drámai hatású művével szemben Christoph Schwarz sokalakos, mellékjelen etekkel fellazított, elbeszélő jellegű kompozíciót formált. A rajz közeli analógiái a bécsi Albertinában levő „Pegasos forrást fakaszt a Helikonon" (47. kép)

3 és „Veronika kendőt nyújt a térdreroskadt Krisztusnak"

4 című rajzok, amelyek ugyancsak a mester késői korszakából valók. A típusok azonossága és a szenvedéstől elgyötört arcú Krisztus hasonló megindító kifejezése fűzi szorosabban a leroskadt Krisztust ábrázoló lapot a varsói rajzhoz. A két alkotás technikai megoldása és rajzmodora azonban különbözik egymástól : a varsói lapon a leheletfinom körvonalak nem olyan hangsúlyozottak, nem határolják oly élesen körül a formákat, mint a bécsi rajzon. Inkább a festői értékeket érzékeltető tuslavírozáson van a hangsúly, akárcsak a Pegasost ábrázoló rajznál, amelynek a más téma ellenére is hasonló hangulatát, a festői-lírai elemek vonzó ötvöződése biztosítja. Ez az erős érzelmi, hangulati motiváltság választja el Christoph Schwarzot •— más egyéni stílussajátságokon kívül — riválisának, Sustrisnak művészetétől, akinek hűvös, eleganciát sugárzó, brilliáns rajzstílusa különben nagy hatással volt rá. A Sustris, Christoph Schwarz, Candid által képviselt művészi tradíciót folytatta tovább Johann Mathias Kager. Származásán és tanulóévein kívül e festőtriászhoz fűződő stílusrokonsága is Münchenhez kapcsolja. Feltehetően csak egzisztenciális okok miatt szakadt el szülővárosától és választotta tevékenysége színhelyéül Augsburgot. Kager rajzkészsége messze felülmúlta festői tehetségét.

5 Főként gyors vonásokkal készült vázlatai vonzóak, amilyenek pl. augsburgi vázlatkönyvének rajzai.

6 E különféle ötleteket rögzítő kis vázlatok, amelyeknek nagy része az augsburgi Goldener Saal festményeihez készült, sok rokonvonást mutatnak két mesterének — Sustrisnak és Christoph Schwarznak —- valamint vetélytársának, Candidnak művészetével. A látvány érzéki frissesége, a formák világos, könnyed rajza, a vonalak lendülete és ritmusa Sustris művészetének öröksége. Candidhoz a realisztikus ábrázolásmód, a megjelenítés zsánerszerűsége, Christoph Schwarz művészetéhez pedig az élénk elbeszélőkedvet átható érzelmesség fűzi. Az augsburgi vázlatkönyv rajzaival rokon egy Góliát lefejezését ábrázoló rajza (48. kép), amely Delhaes István gyűjteményéből került a Szépművészeti Múzeumba,

7 A hasonló típusú alakok erőteljes formáit épp oly könnyed, szaggatott 3 Tietze, H. — Tietze-Conrat, E. — Benesch, O.: Die Zeichnungen der deutschen Schulen bis zum Beginn des Klassizismus. Wien, 1933. 426. sz. Ch. Schwarz : Pegasos stampft die Quelle Hippokrene auf dem Berge Helikon aus dem Fels. Schwarze Kreide, Feder in Olivbraun, laviert, 181 X 129 mm. Bezeichnet : ,, Christ oforus Swartz monachie f." Ezúton is hálásan köszönöm Dr. Knabnak a küldött fényképeket.) 4 Tietze, H. — Tietze-Conrat, E. — Benesch, O.: id. m. 425. sz. Ch. Schwarz : Veromlía reicht dem Herrn das Schweisstuch. Feder in Braun auf Vorzeiclmung in schwarzer Kreide, lichtbraun laviert. 228 X 289 mm. 5 Nasse, H: Johann Mathias Kager, der Stadtmaler von Augsburg. Monatshefte für Kunstwissenschaft XIV, 1921. 232. „Sein Talent für Graphiii ist ein so hervorstehendes, dass man oft versucht ist, sich zu fragen, ob das derselbe Künstler ist, wie der Maler von Fresken und Altarbildern." 6 Nasse, H.: Ein Skizzenbuch von J. M. Kager. Das Schwäbische Museum. 1928. Heft 1 — 2. 33 — 38. 7 Ltsz. 421. „Német művész 1600 körül": Dávid és Góliát. Barna, világoskék, lila, halványzöld vízfestékkel lavírozott tohrajz. 147 X 103 mm. Delhaes István hagyatéka.