Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A C. A. festő műhelyéből
A váza az oszk harcos viseletével, barna bevonásával, szinességével és rajzstílusával azonnal elárulja dél-itáliai, közelebbről campaniai eredetét. Mestere a IV. század második felében működött campaniai vázafestők egyik legtermékenyebb és legkönnyebben felismerhető egyénisége, a C. A. festő. 10 Beazley, aki először állította össze oeuvre-jét, az elnevezéssel a mester működésének valószínű színhelyére utalt, Cumae-ra, ahol ismert vázáinak jelentős részét találták. Mint legtöbb dél-itáliai festőtársánál, az ő munkásságában is rendkívül nagy színvonal-különbségeket látunk. Az már a dél-itáliai vázafestészet általános fejlődésének történetéből levont következtetés csupán, hogy legszebb és leggazdagabb kompozíciójú műveit, amelyek tudásának csúcspontjait mutatják — a dunechti Aphrodité-alabastront, a madridi Dionysos-krátert vagy a nápolyi symposion- és harcos-kratért 11 — tartják a legkorábbiaknak, munkásságának középső szakaszára helyezik a „korai" sokalakos kompozíciók sokszor szkémává merevedett alakjaiból összeállított konvencionálisabb, de többnyire jó rajzú vázaképeit, s működésének legvégére a rajzban és kompozícióban egyaránt alacsony színvonalú darabokat. A budapesti kratér a konvencionális kompozíciók közül való. A C. A. festő a Dél-Itáliában szokásos módon kialakított típustárral rendelkezett, s ennek ismétlésével könnyítette és gyorsította meg munkáját. Mint számos vázája mutatja, egyes kedvenc vázaformáihoz megfelelő kompozíció-formát is dolgozott ki, így amphoráin és hydriáin kedvelte az alakok kétsoros elrendezését és egy jellegzetes háromalakos kompozíciót, amelyen az alsó sorban középen álló alak mintegy térben is előbb áll a felső sorban két oldalt elhelyezett társainál. Harang-kratérjain ún. korai korszakában sokalakos, szélesen elnyújtott kompozíciókat kedvelt, a későbbieknek tartott krátereken azonban a képmezőbe is behatoló füldísz többnyire csak egy- vagy kétalakos jelenetnek hagy helyet, mint a budapesti kráteren is. A kompozíció több vázáján ismétlődik, 12 de sehol sem pontosan megfelelő formában, ahogy a mestert nem utolsósorban az emeli sok dél-itáliai kortársa fölé, hogy legszokványosabb kompozícióiban is szinte mindig feltűnik a sokszor ismételt motívumok egy-egy új, olykor meglepően eredeti variációja. Mindez túlnyomórészt csak a vázák főoldalára érvényes. A hátsó oldalon a hanyagabbul kidolgozott rajz stereotip kompozíciója gyakran vázaformára való tekintet nélkül ismétlődik, nem egyszer szinte pontosan azonos formában ; ez a helyzet a budapesti váza bátsó képével is. 13 Igen jellegzetes az ülő nőalak magas karperecek, a sarukon és a sakkoson a részletek, a hajfürtök és az arc belső rajza, a sziklán foltok, az oszlop díszítése, a harcos sisakja, öve, lábvértje, a részletek a sisaktaréjon és a pajzson, a két koszorú és a két oldalsó vékony ág. A bronztárgyakon és a koszorúkon a részletek sötétebb sárgásbarna vonallal jelezve. A B. oldalon : a szék alja, lapja és forgója, a phialé, a tympanon szalagjai, a diadémán vonalak, a fülbevaló, a piramis-alakú sütemény, a koszorú az oszlopon és az ifjú fején. 10 Munkásságának első összefoglaló bemutatása Beazley úttörő tanulmányában, JHS 63 (1943) 86 — 8. Vele egyidőben Budde, L. máig is kiadatlan disszertációjában Dionysos-festő néven foglalta össze a C. A. és a „New York 1000" festő munkásságát, vö. AA 1946—47, 54—61. A fontosabb további irodalom : Cambitoglu, A.: Some Campanian Vases in the Manchester Museum. The Manchester Mus. Publications 5. 1950. 12—5; Trend all, A. D.: id. m. I. 39—41 és 59 — 63; S t e n i c o, A.: Enciclopedia delParte antica II. Roma, 1959. 237. 11 B e a z 1 e y, J. D.: id. m. 45, 25, 26, 24. sz. 12 Trendall, A. D.: id. m. 18a tábla ; Robinson — Ha reu m — Ili ff e: Greek Vases at Toronto. Toronto, 1930. 76. tábla, 402. sz ; etc. 13 Vö. CVA Copenhague 247. tábla, lb; T r e n d a 11, A. D.: id. m. 18d tábla; az alább közölt stockholmi amphora hátsó oldala, 13. kép. Egy alakkal bővítve : CVA Capua 1, 34. tábla, 1 ; Leroux, G.: Vases de Madrid. Bordeaux, 1912. 47. tábla ; etc.
