Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A C. A. festő műhelyéből

lándzsájára és nagy, kerek pajzsára támaszkodva áll, a sírfestményekről és vázaképekről jól ismert oszk viseletben, amelynek darabjait az ábrázolt formában a sírleletekben is meg lehet találni.

5 A fején forgós sisak arcvédőkkel (paragnathides), sarutlan lábán lábvért, testén széles fémövvel

6 összefogott rövid ing a felsőkar egy részét fedő ujjal, fölső szélén három minta-sávval. Az öv fölötti svasztika szintén gyakori a dél-itáliai vázákon ábrázolt alakok ruháján, s már az archaikus korban is feltűnik. Minthogy egykorú campaniai sírfestményen is szerepel ugyanilyen alkalmazásban, könnyen lehet, hogy ez is a helyi viselet egy reális vonását adja vissza, eredeti nap-szimbólum jellegéből csak mágikus védelmező-bajelhárító jelentését őrizve meg. így jól illik harcosok mellére, de a vázaképeken nőalakok ruháján is megjelenik.

7 A harcos leengedett bal kezében a dél-itáliai vázákról jól ismert koszorúforma, két „szarvval"

8 és szalaggal. Ugyanilyen koszorú van kinyitva a két alak között a képzelt falon, amelyen jobboldalt széles szalag, baloldalt ablak van jelezve, arról pedig pontozott vonallal jelzett lánc lóg le. A jelenet alatt a talajvonal jelzése látható összefüggéstelen hullámvonalakban, kétoldalt pedig a földből felnövő vékony ág a természeti környezet jelzésével teszi teljesen irreálissá a jelenet helyének meghatározását. A hátsó oldalon a talapzat nélküli, felfelé keskenyedő négyszögletes oszlop ugyancsak kétalakos jelenet közepén áll. Az oszlop derekán koszorú, tetején két kerek és egy piramis-alakú áldozati sütemény vagy gyümölcs van. Baloldalt magas, támlátlan összecsukható széken ülő köpenyes nőalak fordul az oszlop felé ; haját sakkos fogja össze és sugaras diadéma díszíti, fülbevalót visel, bal kezében hatalmas szalagos tympanont, jobbjában pedig a másik oldalról ismert phialét tartja, illetve nyújtja az oszlop fölé. Ruházatából csak köpenye látszik, éppúgy, mint az ifjúnál, aki vele szembefordulva az oszlop másik oldalán áll, hajában koszorúval. Fölöttük középen „ablak", baloldalt pedig négyszirmú virág látható.

9 ö We ege, F.: Jdl 24 (1909) 141 — 162; Sestieri, P. C: Riv. Arch, e St. delPArte 5 — 6 (1956 — 57) 65 —110. Teljes felszerelés újabban paestumi sírból: Sestieri, P. C: Not. Scavi 1957. 171 síik. 6 Az öv csatjának díszítését a vázafestő szkematikusan két függőlegeshez csatlakozó két vízszmtes vonallal jelezte ; sírleletekből ismerjük a kidolgozott formákat, amelyeknek ez az egyszerűsítése (pl. Mon. Ant, 22, 1914. 226, 231, 255. képek). 7 Archaikus terrakotta mellszobor (női) Syrakusából : Orsi, P.: Mon. Ant. 25 (1918) 565 — 6 és 154. kép ; több hasonló példány Paestumból (antefixek): Sestieri, P. O: Fasti Arch. 8 (1956) 128 — 9 és 29. kép, szintén archaikusak. Campaniai sírfest mén ven : W e e g e, F.: id. h. 109, 16. sz. Apuliai IV. századi vázákon, pl. CVA Mannheim 1, 44. tábla, 1 ; ÖJh 32 (1940) 44, 26. kép (nőalak ruháján is), mindegyik oszk viseletű alak ruháján. Apotropaikus jelentésben Dél-Itáliában : W e e g e, F.: id. h. 161 és 58, j. Egy apuliai kráteren a Nap mellén : Jdl 58 (1943) 66, 8. kép. Az előzménvek közül elég csak az egvik dupljajai „napszekéren" álló alak viseletére utalni: Sp'rockhoff, E.: Jb. RGZM Mainz 1 (1954) 67 — 8 és 8. tábla. 8 Nem azonos az összehajtott girland két végével apuliai vázákon. Ezekről : Trendall, A. D.: Vasi antiehi dipinti del Vaticano II. Vatikán, 1955. 103. 9 Fehér: a füldíszeken kontúrvonal az oldalsó „virágok" szélén és (csak az A. oldal felé nézőkön) a szár tetején levő vastag spirális-levél szélén és a hármas-virág szélén ; ugyancsak az A. oldal felé eső részen Ids vízszintes vonalkák a szár elágazása alatt ; pontok és foltok a növénydíszek között. Az A. oldalon : a női testszín, a nőalak s a k k o s a, öve és a phialé szalagja, a szikla, az oszlop teljesen, a harcos pajzsa és sisaktaréja, pontok és egy hullámvonal a ruhája felső szélén, az ablak és a harcos mögötti szalag kontúr-vonala, az ablakból lógó lánc és a szalag zsinórjai, a talajszintet jelző vonalak, a B. oldalon a nőalak lábai, a sugárdiadéma, a szék rúdjai, az oszlop jobboldala a perspektivikus ábrázolás kiemelésére, a két kerek áldozati sütemény, az ablak és a baloldali virág szirmainak kontúrvonala, továbbá kis kör a virágban és talajszint-vonal az ifjú lába alatt. Világossárga: az A. oldalon a két edény a nőalak kezében, a 8 Bulletin IIS 113