Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 16. (Budapest 1960)

SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: A C. A. festő műhelyéből

A C. A. FESTŐ MŰHELYÉBŐL A Szépművészeti Múzeum dél-itáliai vörösalakos vázái közül kétségtelenül a legértékesebbek azok, amelyeket gr. Apponyi Sándor ajándékozott 1924-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ezek a vázák az 1947-ben megrendezett kiállításon kerültek először a közönség elé, majd röviddel ezután a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe. Közülük való a 9—11. képen bemutatott harangkratér is.

1 Magas, konkáv oldalú talpkorongja fölül enyhén domborodik, alsó és felső élét festetlen sáv jelzi, úgyszintén a talp és a láb határát is — egyébként az átmenet a kettő között töretlen vonalú. Ugyanilyen festetlen sáv van a kihajló szájperem szélén is, a perem alján pedig széles babérág. Az edénytest díszítését alul széles, festetlenül hagyott sáv zárja le, rajta körben ,,futó kutya" motívummal és két hígított festékkel rajzolt vékony vonallal. A fülek alatti díszítés főmotívuma egy hatalmas akrotérion-típusú álló palmetta, két fordított V-alakú maggal. A lándzsahegy alakú középső levél csúcsának két oldalán egy-egy eltorzult háromlevelű palmetta látható,

2 a palmetta két oldalán egy-egy a földből kinövő szár egyenesedik fel, s fönt egy lefelé forduló vékonyabb és egy erősen megduzzadt, felfelé növő spirálistól közrefogott virágban hajt ki. A szárnak a képmező felőli oldalán hatalmas fordított félpalmetta van félkörös és vonalkás maggal, a másik odalán eltorzult hármas virág-motívum. A fülek körül kívül festetlen sáv, ugyancsak festetlen a fülek belső része és alattuk az edénytest is. A főoldal (9. kép) kétalakos jelenetét fölül festetlen vonal keretezi. Középen alacsony, négyszögletes oszlop emelkedik egylépcsős talapzaton ; alján vonal, felső végén két-két vonallal keretezett, elmosódott indadísz.

3 Ettől balra bal lábát sziklán nyugtató nőalak áll magas övkötésű, hosszú, ujjatlan chitonban, mindkét karján hármas spirális karpereccel, haját sakkos fogja össze, lábán sarut visel. Lelógó jobb kezében situlát tart, amelynek formája jól ismert mind itáliai, mind Itálián kívüli leletekből, s amelynek egyik készítési helye biztosan Campaniában volt.

4 A nőalak másik kezében szalagokkal díszített széles phialé van, amelyet az oszlop fölött a vele szemben álló harcos felé nyújt. Az ifjú keresztbetett lábakkal, 1 Ltsz. 51.40 ; magassága : 34,3 cm; szájátmérő : 31,1 cm ; talpátmérő : 13,8 cm ; Teljesen ép. Sárgásrózsaszín agyag, világosbarna bevonás. — Oroszlán Z. — Dobrovits A.: Antik kiállítás, vezető. Budapest, 1947. 47, XVII. sz. 2 A motívumról Jacobsthal, P.: Ornamente gr. Vasen. Berlin, 1927. 162. 3 Amennyire kivehető, a minta azonos a mester más vázáin látható spirális-ággal : vö. pl. CVA Museo Campano 1, IV Er 20. tábla, 3 vagy Mon. Ant, 22 (1914) 95. tábla, 3. 4 A térben Skandináviáig, időben a római császárkorig elterjedt típusról 1. elsősorban Pernice, E.: Hellenistische Kunst in Pompei. IV. Gefässe u. Geräte aus Bronze. Berlin—Leipzig, 1925. 21 — 30; Z out sehe w, D.: AA 1936. 411 —8 ; Ekholm, G.: Acta Arch. 14 (1943) 105 skk. — Campaniai készítésükről Jacobsthal, P.: Die Antike 10 (1934) 27 —8 és Early Celtic Art. Oxford, 1944. 141 ; Ekholm, G.: Acta Arch. 6 (1935) 58.