Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)

RADOCSAY DÉNES: Néhány gótikus faszoborról

NÉHÁNY GÓTIKUS FASZOBORRÓL A Szépművészeti Múzeum Toporcról származó Madonna figurája (21. kép) a XIV. századi magyarországi, szlovákiai faszobrászat jelentős emléke.

1 Irodalmunk gyakran foglalkozott vele, kellőképpen méltatta, felsorakoztatta közelebbi és távolabbi hazai rokonait s szélesebb körben vizsgálta stílusának-típusának eredetét. Kampis elhitető érveléssel e mestertől származtatta a ruszkini Madonnát is,

2 francia rokonságát már H elder említette,

3 prototípusát Balogh Jolán a Fontenay-i apátság kŐmadonnájában ismerte fel, a stílus közvetítőjeként pedig a cseh és az osztrák művészetet jelölte meg.

4 Most, a bukaresti művészeti múzeumnak egy XIV. századi francia kőmadonnája (22. kép) a fenti összefüggések rajzát teheti szemléletesebbé.

5 A bukaresti Madonna csonka, Mária és a kis Jézus feje elveszett, így a Fontenay-i és a toporci Madonnával való összevetése a testarányokra, a két törzs kompozíciós viszonyára, a redők rendszerére korlátozódik. Valószínű, hogy az arcok párhuzama amúgy sem mondott volna számunkra sokat, ez következtethető a Fontenay-i és a toporci Madonna arctípusa között megfigyelhető különbségekből. A Fontenay-i érettebb asszony-arcával szemben a toporci fiatalabb, lányosabb, a közvetítő osztrák és cseh Máriákéhoz hasonló vonásokat visel. Toporci Madonnánk lefelé enyhén szélesedő testtömege, zártabb kontúrvonala és lehulló köpenyráncainak lágyabb ívelése, a talapzathoz jobban simuló hajlata a bukaresti szoborhoz áll közelebb. De ugyanekkor, ékalakú ruharedőinek hangsúlyosabb plasztikája, a kis Jézus és Mária törzsének szerkezeti kapcsolata a Fontenay-i szoborral mutat szorosabb rokonságot. Figuránk típusa a két francia Madonna stiláris tanulságait egyaránt értékesíti — a formai kapcsolódás pontos meghatározását és nyomonkövetését a közvetítő emlékek erős megtizedeltsége, a típusvándorlás ma már hiánytalanul nem rekonstruálható volta is nehezíti — a toporci szobrász e két közeli rokon típus hatása nyomán alakította ki saját kompozícióját. Ösztönző mintaképe, a két szobor útmutatása szerint, a francia Madonnák tágabb, ugyanazon főtípus 1 Ltsz. 55.900. Hársfa, 115,5 cm. Hajdani festékrétegének csak csekély nyomai maradtak meg. Mária koronájának pártázata hiányzik, jobb karja és a kis Jézus két keze csonka. 2

Kampis A.: Középkori faszobrászat Magyarországon. Bp. 1940. 15 — 17, 20. 3 H e k 1 e r, A.: Ungarische Kunstgeschichte. Berlin, 1937. 58. 4 B a 1 o g h, J.: L'origine du style des sculptures en bois de la Hongrie médiévale. Acta Históriáé Artium IV, 1957. 231. 5 A szobor fényképéért G. Oprescu professzor úrnak ezúton mondok hálás köszönetet. A XIV. századi francia Madonnákra vonatkozóan, Forsyth, W. H.: The Virgin and Child in French Fourteenth Century Sculpture : a Method of Classification. The Art Bulletin XXXIX, 1957. 173 — 182. A szerző, cikke elején említi, hogy e francia Madonnák fejlődéstörténeti rajza kellőképpen még nem tisztázott. Bemutatott szobrai közül a mi típusunkhoz a Saint Dié-i és a Chateauneuf-i Madonna áll közel.