Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 14. (Budapest 1959)
RADOCSAY DÉNES: Néhány gótikus faszoborról
különböző variációit alkotó csoportja lehetett. Figuránk e messzi sugárzó francia szobrászati kultúrának hű, de egyben egyénien alakított letéteményese. . A toporci szobrász munkásságáról eddigi ismereteink szerint két szepességi Madonna szobor ad hírt. Dutkiewicz e kettőhöz kapcsolta a lengyel Nowy Sacz-i III. Madonnát s a Szatlary Madonnát is s a négy figurát közös műhelyből származtatta, A típus forrását a Rajna vidékén kereste s közvetve az amiensi Vierge dorée-ig vélte visszavezethetni. 0 Útmutatása nyomán kapcsolható szorosabban a toporci, ruszkini és Nowy Sacz-i III. Madonna egymáshoz, — a Szatlary-t rokon kompozíciója, mellett gyengébb kvalitása választja el az előbbi háromtól. Közöttük, a toporci és Nowy Sacz-i III. Madonna összevetése bizonyít szoros rokonságot. Pontosan azonos a két alak enyhe testhajlása, zömökebb tömege, higgadt kontúrvonala, a kis Jézus tartás-formája és alakja. Mindkét Mária ölén azonos íves redők képződnek, a jobb és balkarról azonos módon hull alá a köpeny felfogott szárnya, a Madonna alsó teste előtt azonos módon ívelődnek enyhe hajlással a lefutó köpenyvetületek. Ugyanaz a fodros szélű fejkendő borítja mindkét Mária fejét, egyformán emeli mindkettő jobbkezét melle elé s egyformán tartja az azonos módon mintázott kis Jézust bal oldalán. A Nowy Sacz-i III. Madonnának a toporci Madonnáéhoz hasonlóan telten formált fiatal arcát új festékréteg borítja, s nem szükséges nagyobb fantázia ahhoz, hogy e festékréteg alatt a toporci Máriáéhoz hasonló arcvonásokat sejtsünk. Ugyanazon, Franciaországból induló ösztönzések formálták mindkét figurát. Bár a lengyel Mária szobor helyszíni ismerete nélkül nehéz végső következtetésre jutni, mégis valószínűnek tűnik, hogy a Nowy Sacz-i Madonna a Toporci mester vésőjének emléket őrzi, vagy legalábbis annak közvetlen környezetében készült. Az elkövetkező vizsgálatok feladata fényt deríteni a további kérdésekre. Kísérletet tenni e műhely lokalizálására és kísérletet tenni a XIV. századi lengyel-magyar művészeti kapcsolatok eddig kevésbé ismert körvonalainak felvázolására. Megvizsgálni a lengyel és magyarországi emlékanyagban a közvetett vagy közvetlen francia hatás szerepét, jelentőségét. Jelen soraink e feladatokra szeretnék a figyelmet irányítani. A XV. század első évtizedeinek lágy stílusát a század negyvenes évei táján új szobrászi látásmód, a határozottabb formájú keményebb stílus váltja. Az átalakulás Középeurópában rövid időszak alatt, nagyjából egyidejűleg zajlik le. Hatása széleskörű 7 s mégis — ahogy törvényszerű — nem egy helyi iskola a régebbi hagyományok és a korszerűbb követelmények ismeretében maga alakítja ki új formanyelvét. Középeurópa művészettörténetének régi, többször vitatott, de ma is időszerű problémája a két stílus egymást váltásának vizsgálata. A Szépművészeti Múzeum két szobra (23. kép) az átalakulás évtizedeinek pontosabb ismeretéhez nyújt újabb támpontot. A két figura, Szent Borbála és Szent Dorottya 8 provenienciája ismeretlen, talán Kassa, vagy Kassa környéke volt szülőhelyük. Szárnyasoltár szekrényét vagy oromzatát díszíthették. Állapotuk jó, csupán koronáik pártázata veszett el, festékrétegük kopott. Kerek telt arcuk egyéni jellemvonásokat nem mutat, 'Dutkiewicz, J.: Sculptures inconnues du XIV—XVI-e s. du sud-ouest de la Pologne mineur. Biuletyn Historji Sztuki i Kûltury II, 1934. XXXIII. old., 2. kép.; Dutkiewicz, J. E.: Malopolska rzezba sredniowieczna 1300 — 1450. Kraków, 1949. 162, 165. old., 73 — 76. kép. 7 B a 1 d a s s, L.: Malerei und Plastik um 1440 in Wien. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte XV. Wien, 1953. 10, 18 — 20. 8 Mindkettő hársfa. Szt. Dorottya 81 cm. ltsz. 55.920.1. Szt. Borbála 78 cm. ltsz. 55.920.2.
